Mindjárt itt a szülinapom, és nem tartok még sehol sem. A család néha piszkál, néha lenéz. Mihez kezdjek magammal?

Aki lenéz, leszarni, amúgy meg hova kell sietni? Valahol le van írva, hogy milyen korunkban miknek KELL megfelelni?

Mindenki éljen a saját tempójában.

Amúgy boldog szülinapot!

step by step.. a legfontosabb az lenne először, hogy találj munkát.

(Hasonlóan voltam én is, mikor annyi voltam, mint Te, azután egyszercsak úgy felgyorsultak az események, hogy néhány év múlva már a 3. gyereket tartottam a karomban:)

Nagyon intenzíven keress munkát- fogsz találni!

Én aug. 11-én leszek 24 éves és csak nem régóta dolgozom (4 hónapja). Gimis koromban ugyanis egyrészt nem voltam rászorulva a munkára, másrészt egész nyáron utaztam (ha más nem a nagyszüleimhez, akik külföldön élnek).

Utána jött a főiskola, amivel év elején végeztem, de nem teljesen, mert még hiányzik két felsőfokú nyelvvizsga. Csak utána kapom meg a diplomát. A mostani munkahelyemet pedig ott is hagytam egy hete, mert szeretném gyorsan lezavarni a nyelvvizsgákat, befejezni a jogsit, meg kicsit sem voltak korrektek a munkáltatóim (de ez már más tészta).

A lényeg, hogy ennek ellenére nem gondolom, hogy le lennék maradva bármiről. Még előttem az élet, ahogy előtted is.

Komolyabb kapcsolatom nekem sem volt. Ez a része mondjuk már egyre inkább hiányzik és el is kezdtem tenni érte. Igyekszem nyitottabb lenni, jobban adok magamra (elkezdtem edzeni, diétázni), többet járok el itthonról.

Szerintem Te is tedd ezt és meglátod nemsokára úgyis megismersz valakit.

Gondolj arra, hogy hány olyan ember van, aki fiatalon megházasodik és 26-30 évesen már elvált? Szerintem sokkal rosszabb ez a verzió.

A másik pedig, hogy több olyan nő ismerősöm is van, akik 14-15 évesen már nagyban pasiztak, állandóan buliztak és a húszas éveikre már egy kiégett nő lett belőlük. Otthonülősek lettek, mókuskerékben élnek, szóval annyira nem irigylem őket.

Ne aggódj, eljön a Te időd is, csak tenni is kell érte!

Keress munkát, előbb-utóbb valamit úgyis találsz és mozdulj ki otthonról.

na pont ez az h a szüleid nem nyomtak h legyél önálló. én írtam h élhetetlen vagy,mert képzeld engem sem küldtek,magamtól mentem,mert jól jött a pénz. ÉS mellette leérettségiztem,lediplomáztam. lehet ám levelezőn is meló mellett. én a helyedben marhára nem lennék arra büszke h bezzeg anyámék 22 évesen is úgy kezelnek mint egy csecsemőt és meg se kell mozdulnom. sajnos rosszul neveltek,ezért nem vagy életrevaló.

ha ez zavar,kapd össze magad,ne élősködj a szüleid nyakán