Ha a pár mindkét tagja ugyanannyit dolgozik, kinek kell végeznie a házimunkát?

Figyelj, örülj hogy megkérdezi. Mármint, még ha kötelességtudatból is teszi, igenis mondd meg, ha valamiben segíthet, nem hiszem egyáltalán hogy ez anyáskodás lenne párod felett.

Én nő létemre évekig nem nagyon láttam meg a munkát pl. otthon a szüleimnél, ugyanilyen voltam, mint párod. A férfiak általában máshogy gondolkodnak, ebben nem mindig van benne az, hogy fejben tartják ezeket a munkákat is.

Adj neki munkát, finoman jegyezd meg, hogy ezzel (pl.: mosogatás, teregetés, stb) mindig besegíthet, és szépen köszönd meg neki, így majd magától is menni fog.

Ne felejtsd el hogy nem vagyunk egyformák és párod nem gondolatolvasó (rólam is sokszor azt hiszi az enyém, pedig mint mondtam, nálunk én vagyok a nő...)

Szerintem fele-fele. Mi így teszünk.

Még a fűnyírásban is segítek nő létemre (meg egyéb férfi munkában is, ha kellek), enyém a szegélynyíró, ő pedig szokott velem sütni-főzni, elmosogat maga után, stb.

Ilyen esetben szerintem is fele-fele. Esetleg osszátok be, hogy melyik házimunka mikor kinek a feladata legyen.

Amúgy szerintem ez mindenképpen "jó pont", hogy megkérdezi, mit csináljon, és nem látok ebben problémát, hogy te osztod ki a feladatokat. De ha zavar, akkor vele beszéled meg. :)

Szerintem mindkettőnek, egyforma arányban. Vagy úgy, hogy az van beosztva, kinek mi a dolga, figyelembe véve, hogy ki mit utál a legjobban csinálni, illetve ki miben ügyesebb, vagy pedig úgy, hogy az van beosztva, hogy ki mikor ér rá jobban, és akkor kvázi felváltva.

De ezt persze meg kell beszélni, nem várni kell a csodára, vagy célozgatni.

Szerintem, nincs olyan, hogy kell, ilyen esetben; megegyezés kérdése az, hogy ki mit tud vállalni és mit csinál. Ez már nem nagyanyáink kora, és nem érvényesek az akkori szokásjogok, írtalan szabályok sem.

Nagyanyáink, dédanyáink idejében a nő nem dogozott munkahelyen (vagy csak kevesen, de azok nem mentek férjhez), és ő is, mindenki más is a társadalomban természetesenek vette, hogy a "munkahelye" a család: férj, gyerek, háztartás - néha még cseléd is besegített -, és pont.

De ma már nagyon más világ van. Ehhez kell alkalmazkodni, nem a múltban élni. És ezt valóban "kell". :)

Nálunk felesben megy minden, természetesen. Ha az egykünk beteg vagy valamiért kevesebbet bír, vagy több a melója, akkor a másik ideiglenesen többet vesz a vállára - és fordítva. Nem is élnék vele másként.

Hát én nő vagyok és megmondom őszintén úgy érzem hogy a házimunka női dolog. Nekem rosszul esne, ha ő főzne és tenné le elénk a kaját,vagy látni porszívózni..a hajam égnek állna.

Csinálja csak a műszaki dolgokat meg a kertet. Egy szépen rendben tartott kerttel baromi sok meló van, a nagyszüleimnél csak a virágok locsolása egy óra, és akkor még nem beszéltem a fűnyírásról, gazolásról és egyéb kinti munkákról. Egész nap el lehetne szenvedni vele, meg ott vannak a műszaki dolgok, tönkrement dolgok.

Nekem jól esik a női szerep és fontosnak is tartom.

Tudom, hogy le fognak pontozni, de nem zavar, ez az őszinte véleményem.

kb fele-fele

Örülj hogy megkérdezi...exemmel veszekedni kellett hogy néha segitsen,panel,semmit "férfimunka",a porszivó/felmosó/mosogató meg derogált neki...nem hiába lett ex,nem vagyok házicseléd (amig nem elvárják,szivesen megcsinálom)

Páromnak szólni se kell,magától megcsinál mindent,eleinte kérdezgette hogy mit hogy csináljon,de már azt se.Együtt érünk haza,pihi,közös vacsifőzés,aztán max fél óra házimunka (mig én mosogatok,ő porszivóz, vagy mig beinditok egy mosást,addig ő összeszedi az előzőt és elteszi,stb)

Amig nem tapasztaltam hogy működhet ez veszekedés és kérlelés nélkül is,sokszor voltam úgy vele,hogy inkább megcsinálom én,mert mire kiharcolom hogy megcsinálja,addig már készen lennék,és még a durcáskodást se kell nézni utána.

De szerencsére vannak normális férfiak,akik nem lesznek papucsok attól mert házimunkát végeznek (hamarabb kész,több idő van egyébre,neki is jó)