Mit gondolsz azokról, akik intézetbe adják a beteg gyerküket? Itt az egyik ismerősöm esete!

Előző még:

Látom, mindenki igen "hasznos" választ adott ( ha beteg gyereked van, szabadulj meg Tőle minnél előbb, utána hátha összejön majd egy egészséges! )

Na, koccolok is, mielőtt még összeveszek vkivel!

Nem lehet a szülő életének értelme. Ez viszi a prímet.

"A gyerekben úgyis az a legszebb, amikor megcsinálod."

Hát, beigazolódott Feró bácsi mondása.....

"Jogásznőnknek" üzenem, hogy bocsánatot kívánok,hogy nem tudtam a pontos nevét az "ápolási díjnak", de szerintem itt nem ezen van a hangsúly, hanem a TEHETETLENSÉGEN!

És igen, az ilyen elárulja a gyerekét!

Ha a gyerek annyira beteg, hogy 24 órás gondozást igényel, és nem nagyon fejleszthető, vessetek meg, de én is beadnám intézetbe, nem áldoznám fel érte az életemet. Főleg, ha tudatos családtervezés, terhesség előtti és alatti egészséges életmód mellett alakult így, tehát semmiképpen nem az én hibám lenne.

De azt is tudom, gyötörne a lelkiismeret, hiába látogatnám rendszeresen.

Én magánúton is meg fogom csináltatni a Down-t kiszűrő vérvizsgálatot. Csak az a durva, hogy olyat is hallottam, hogy valakinek pozitív lett a vizsgálat, mégis megszülte a gyereket, aki mégis teljesen egészséges lett.......... (én ezt nem értem, hogy lehet...)

Egy értelmi sérült gyerek ápolása szétzúzhatja a családot, meg aztán, tekintettel kell lenni a többi (egészséges) gyerekre is. Meg nem mellékesen arra, hogy az anya nem áldozhatja az egész életét egy olyan gyerek pesztrálására, aki lehet, semmit fel nem fog az egészből. keményen hangzik, de én így gondolom. Aki nagyon súlyos eset, azt egy megfelelő intézetben amúgy is jobban ellátják.

Az élrtelmi fogyatákos gyerekkel kapcsolatos nehézségeket kiválóan ábrázolja Doris Lessing Az ötödik gyerek c. regénye, érdemes elolvasni.

Gondolkodjatok már!

Egyrészt egy ilyen korú egészséges gyerek is egész nap az iskolában van, mert a szülő/k/ nek dolgozni kell , és csak este találkoznak.

Egy sérült gyereke meg nem lehet csak úgy sima iskolába , ovodába íratni, arra a legmegfelelőbb a bentlakásos ápolás. Az , hogy az anya a műszak után minden nap megy látogatni megmutatja, mennyire szereti a gyerekét, és az , hogy nem viszi haza éjszára nem olyan borzasztóan elítélendő!

21.51.

"Egy értelmi sérült gyerek ápolása szétzúzhatja a családot, meg aztán, tekintettel kell lenni a többi (egészséges) gyerekre is. Meg nem mellékesen arra, hogy az anya nem áldozhatja az egész életét egy olyan gyerek pesztrálására, aki lehet, semmit fel nem fog az egészből. keményen hangzik, de én így gondolom. "

Bizony keményen hangzik. Olyan eugenikusan.

Én bizony az életemet áldoznám a beteg gyermekemért.Mert szüksége van rám. Ki szeresse más, mint az édesanyja. A kérdésben szereplő anyukát megértem, nagyon nehéz helyzetben van. Sok erőt kívánok neki, remélem rendeződik a sorsuk.

21.51-es válaszoló, nem pontoztalak le, de szörnyű, amit irtál...

az ominózus anyukának szurkolok, sok erőt, kitartást!!!

Ez (is) hasznos válsz, ne pontozd le, ha nem értessz egyet. A hasznosság és az egyetértés nem ugyan az!

Szerintem nem lehet senkit elítélni, aki nem, tudja vállalni a beteg gyereket és egy intézetre bízza, ahol jó helye van, vagy örökbe adja.

Nem mindenki képes megadni egy beteg gyereknek ami kell neki, milyen erkölcs nevében kellene tönkretenni valamennyiük életét? Lényeg, hogy mindenkinek jó legyen.

De ez esetben nem is erről van szó. Itt akkor ártott volna inkább, ha otthon tartja. Egy 7 éves gyereknek iskolában a helye, főleg, ha nem úgy fejlődik, hiszen annál több dolgot meg kell tanulnia.Hisz az anyja se lesz örökké mellette.

Az egészséges gyerek is ilyen korban egész nap a suliban van. Sőt, már ovis kortól, napi 9-10 órában távol van az anyjától. Mégis szépen fejlődnek.

Egy kis tornászlány, aki edzésre jár, lehet, hogy még ennél többet tölt a szüleitől távol (bizony, már ilyen korban), s megy hétvégén versenyre. És nem is játszott!

Az intézet nem büntetőtábor, hanem olyan hely ahol a gyermek gondozást kap, lehetőséget és segítséget a fejlődéshez, vele korúak társaságában lehet...nagyon jól tette az anya hogy beíratta. Ha oviba sem járhatott, akkor annál inkább!

Nagyon szép hogy rohan a gyerekhez, de ideje arra is gondolni, hogy magával is törődjön. Ha még sokáig akar fiatalon egészségesen vidáman a gyereke mellett lenni.

Vigyázzon, nehogy a mártírjává váljon!

Az apát még nem kéne látatlanban így elítélni. Ki tudja, miért vált el? És miért nem tud a gyermek mellett állni? Hiszen anyagilag támogatja, nem felejtette el. Nem tudhatjuk egy mondatból, hogy miért kellett így döntenie? Talán mi is úgy tettünk volna. Talán az apjának később lesz dolga vele.

u.i: A barátnőm békéscsabai, beíratta a fiát elsőbe Debrecenbe iskolába, mert gyengén látott és azt tanácsolták neki, hogy ne menjen a fiú sima suliba, mert ott jobban fognak tudni vele foglalkozni. Ma 22 éves a srác, és remekül tanult. Nem sérült a szeretet sem, sokat autóztak, sokat sírtak, de jól döntöttek.

Sokan csak azért beadják a 6 évest kollégiumba, hogy anyanyelvén szlovákul tanuljon meg írni-olvasni, s csak hétvégén megy haza. Egy ekkora gyereknek más más is kell, nem csak az anyja. Ha beteg, ha egészséges.