Mit tegyek hogyan bizonyítsam be hogy igazam van? Anyáék meg se hallgatnak. Ha elakarom mondani hogy mi történt akkor ilyeneket mondanak :Nem érdekel hallgass! Amúgy 17/L

ismerős helyzet :(

nekem is vagy egy öcsém, és gyűlöljük egymást.

régebben pont ugyan ez volt, hogy csak egy számítógép volt, és persze mind a ketten gépezni akartunk. nálunk is voltak ebből veszekedések, hogy ő azt mondta anyáéknak hogy bántottam, mikor ott idegesített én meg odébb löktem, mert már nem tudtam tovább elviselni, hogy szekál, elveszi az egeret, meg megtesz mindent hogy kitúrjon a helyemről, és ezt ugye úgy adta elő anyáéknak, hogy milyen rossz vagyok, az odébblökést is felfújta hogy mennyire fájt neki, anya meg velem ordibált, végül azt lett, hogy nem gépezhetett senki, és hasonló eset szinte naponta történt meg nálunk.

igazságtalan a 2 hét szobafogság. nekem is nehéz megértetnem magamat anyával, ha üvöltözni kezd, meg pofoz, meg a hajamat tépi már nem lehet leállítani. beszélni én se tudok vele, mikor tök normálisan (meg általában bőgve) megpróbálom elmondani amit akarok nem hallgat és visszaszól valami hülyeséget. ami részben megoldást jelentett nálunk ilyenkor, hogy mikor tudom, megpróbálom neki leírni amit szeretnék. így megérti. remélem.

szörnyű hogy milyenek tudnak lenni az anyák, elvesz mindent amit szeretek, megtilt mindent amit szeretek, amíg nem teszem azt amit akar. de persze hogy nem teszem, hogy is tenném ha ilyen velem?! csak azt látom ebből, hogy mekkora egy szerencsétlen idegbeteg őrült, aki képtelen az értelmes gondolkodásra. az a helyzet, hogy a mostani fiataloknak gyakran sokkal több eszük van mint a szüleiknek(tudományosan igazolt dolog ez).

én alig várom már hogy 18 legyek és elköltözzek otthonról, és ne függjek a szüleimtől. szeretem őket és tartozok nekik azért hogy eltartanak meg "nevelnek", még ha ez teljesen természetes dolog is. ha nagyon nagy vita van köztem és anyám között, van egy nagyon fontos dolog amit elmondok neki, de ez persze nem segít semmit, és csak ekkor szokott elkezdeni még jobban kiabálni, de egy osztálytársam mesélte, tőle hallottam hogy ezt szokta mondani, és azóta én is, mert teljesen igaz: NEM ÉN AKARTAM MEGSZÜLETNI. szóval ha akarja, verje szét az agyamat ha ennyire hülye, és tiltson el mindentől, ahogy akarja. de nem veszi észre, hogy ez így nem megy.

már jobb közöttünk a viszony, az eredmény az lett, hogy inkább nem szól ha valami olyat csinálok, és békén hagy, nem akar idegeskedni. elenged szinte bárhova ahova menni akarok(természetesen nem is kérek tőle olyat, ami veszélyes lehet, tudom mi az amit nem lenne jó, és mi az, amit tényleg szeretnék, és fontos nekem hogy elmenjek), ritkán kiabál, ha kiabál akkor sem miattam, és végre rendben van minden, és én is szót fogadok neki, segítek amiben tudok, és végre nem beszél velem olyan hangnemben, amiben ha bármit kér, azt biztos hogy nem teszem meg, még ha előtte esetleg meg is akartam volna tenni, vagy csak apróság, de most így már simán megcsinálok mindent akár magamtól is.

a gonosz öcsékkel nem nagyon lehet mit kezdeni, akár hogy akarok vele jóban lenni, mindig csinál valami olyan dolgokat ami nagyon nem szép tőle. az a helyzet, hogy sokszor nem értem hogy hogy lehetünk testvérek, de azt mindig is tudtunk, hogy ő jobban hasonlít anyámra(kívülről is meg belülről is), én meg apára hasonlítok jobban. ő sose bántott, volt hogy kiabált, de magától szerintem azt se tette volna, csak anya miatt csinálta.

igyekszek minél kevesebb időt tölteni öcsémmel, szerencsére van külön szobánk, és már külön gépünk is (így már 3 gép van a lakásban), így nincs már ezzel gond.

nagyon rossz érzés az, mikor nem bízik meg benned valaki, és azt mondja hogy hazudsz, mikor igazad van. de ha nem hisz neked, akkor vele van a baj, és nem veled!!!

az igazat bizonyítani sajnos gyakran nagyon nehéz. ha beszélsz anyuddal, idővel talán megért, nem maradhat örök harag, biztos szeret téged.

karácsonyra meg kérj laptopra pénzt :)

17/l