Elégedett vagy az életeddel?

Hellyel közzel igen. Mármint azzal vagyok elégedett, hogy megfelelően haladok a céljaim felé. Azt tanulom, amit szeretek, ha a terveim bejönnek akkor dolgozni is tudok majd a szakmámban, méghozzá szép pénzért. Vannak jóbarátaim, szuper szüleim és tesóm, nem unatkozom sose :)

Amivel nem vagyok elégedett, az pusztán az, hogy a páromat még nem találtam meg, és sajnos úgy érzem, hogy 24 évesen ez már nem is könnyű feladat, mert a velem egykorú lányok 16-20 éves koruk között összejöttek valakivel, és azóta is együtt vannak, míg én valamiért nem voltam ilyen szerencsés. A korombeli, vagy kicsit idősebb férfiak meg valamiért nincsenek is a környezetemben, akik mégis, azok a nálam fiatalabb lányokat hajkurásszák, vagy már tartós kapcsolatban élnek.

De meg vagyok róla győződve, hogy majd ha már külföldön fogok élni, akkor ez is változni fog.

Ezt a kérdést nem itt kéne feltenned.

[link]

Igen is meg nem is. 17 éves vagyok, pár hónap és itt az érettségi meg a felvételi. Halvány gőzöm sincs arról, hogy milyen irányban tanuljak tovább (még az sem biztos, hogy miből akarok érettségizni). Rettegek, hogy sehova sem fognak felvenni, mert volt egy pár év, hogy nagyon rossz tanuló voltam.

Itt a családom, akikkel sokat veszekszünk, főleg a kisebb tesómmal, akivel még mindig közös szobánk van. Apámat évek óta nem láttam. Barátom nincs.

A barátaim közül egyben sem bízom meg igazán, mert ért egy nagyon nagy csalódás.

Viszont van egy hobbim, amit mindennél jobban imádok, és csinálom is minden nap. Nagyon élvezem.

És van célom is: hogy felvegyenek egy nem fizetős fősulira vagy egyetemre, így hátha sikerül megalapozni a jövőmet, plusz ha felvesznek, megkapom anyukámtól azt, amire évek óta várok.

Egyrészt igen, mert tudom, hogy van akiknek sokkal rosszabb a helyzete, mint Nekem.

Másrészt meg nem, egyrészt, mert nem tudom, hogy mit kezdjek magammal, tovább szeretnék tanulni. Két lehetöséget tüztem ki, nemzetközi szociális munkás vagy mérnök.

Elöbbit szivesebben csinálnám, mert ott érezném igazán jól magam, de kevesebb a pénz....

Nincs párom és igen, hátránynak érzem, hogy nincs egy rakat pénzem, mert papol mindenki az emberi értékekröl, holott a kutyát nem érdekli, már az sem elég ha az ember kinéz valahogy.

Egyszóval nem, nem vagyok elégedett.