Mélyen vallásos + nem vallásos pár - szerintetek működik?

"Én már most kikötöttem, hogy szeretnék egyházi esküvőt, tehát lépjen valamit az ügy érdekében. "

De látod, már itt van, hogy neki meggyőződése ellenére kell tennie valamit.

Persze ha szívesen vállalja mindkét fél ezeket a kompromisszumokat, akkor OK, és ezt el is tudom képzelni. De az ilyesmikből sok helyen vannak problémák.

(Ettől függetlenül örülök, ha nálatok működik! :)

Igazad van! Ez esetben neki kell engedni. Ő tesz nekem szívességet ezzel.

De mérlegeltünk:

1.) Az én családom elvárná. Ők meg lennének rökönyödve, ha nem lenne egyházi esküvőnk.

2.) Az ő családjának a zöme elvárná a dolgot.

3.) Van egy csomó olyan dolog, amivel én nem értek egyet és ő szeretné. Számomra nem jelentős dolgok, csak nem értek vele egyet, hát akkor én engedek.

Persze, ha kiegyensúlyozottan megy a dolog, akkor rendben.

Meg hát az is érthető, hogy neked lemondani róla (mármint az egyházi esküvőről) - ezzel kb. felvállalni, hogy a Te nézeted szerint nem vagytok házasok Isten színe előtt - nagyobb áldozat lenne, mint neki megtenni azt a gesztust, hogy odaáll és végigcsinálja Veled. De sajnos ezt gyakran nem gondolja így a másik fél. Bár a Ti példátokon azt látom, hogy inkább intelligencia és kulturáltság - no meg szeretet kérdése, hogy hogy alakul.

Katolikus vagyok a párom ateista.

nem járok templomba de mondjuk minden este imátkozom.Meg lehet egyezni bár néha nehéz mikor rossz dolog töténik velünk és megkérdezi na ilyenkor hol van Isten.

első (aztán még többedik) vagyok:

Igen ez érdekes dolog. Mint írtam én se vagyok az a megtestesült vallásos. Talán még azt is lehetne mondani, hogy azóta van inkább jelen az életemben a dolog, amióta megismertem a halál fogalmát. Milyen az amikor, valakit elveszítesz akit szeretsz. Ilyenkor valamiben muszáj hinni szerintem, hogy túl tudj lépni a fájdalmon. Jobbára ezért jelent meg a hit az életemben. (Dehogy tényleg ne gondoljatok erős katolikusnak elmondom, hogy az ezotéria irányában ugyanúgy tájékozódtam.)

Szóval mindezekkel azt akartam kifejezni, hogy nehéz azt elmagyarázni valakinek (és még magamnak is), hogy bizonyos szituációkban hol van az Isten.

Ismerem az ezzel kapcsolatos katolikus hozzáállást, de nem minden esetben nyugtat meg engem se. Nem minden esetben válasz a kérdéseimre. A Pároméra meg még annyira se. Ilyenkor cinikusnak érzem.

Működik:)

A párom meg van keresztelve, hitoktatást nem kapott, de mégis mélyen vallásos gondolkodású. Én hitoktatásban is részesültem sok éven keresztül, templomba is járattak, de mégis ateista vagyok. A pap egyenesen kiátkozott a parókiájáról, mikor nem fejeztem be a bérmálkozást.

A párkapcsolatunk azért működhet, mert az erkölcsi értékeink közösek, de egyenesen feláll a hátamon a szőr, mikor valaki meg van szorulva, és azt mondogatja, hogy segíts meg istenem, valamint a párom hitbeli kibontakozásait sem tudom kellően értékelni, viszont a hittan miatt tudok neki segíteni, cserébe pedig ő nem szól bele a munkámba, ugyanis evolúcióbiológus vagyok, viszont ettől függetlenül szeretjük egymást.:)

"ma 12:23"

Ez tényleg messzire vezet, de én meg az nem értem, miért gondolod, nem a keresztény hit szöges ellentétben áll az evolúcióbiológiával.

egy keresztény biológus

12.23-as vagyok

A bérmálkozás ott, ahol laktam az a helyi kultúra szerves része még most is, nem mindenki tekint rá komolyan, de szinte mindenki túlesik rajta.

Az evolúcióbiológia meg egyesek szerint nem áll messze a kereszténységtől, a párom viszont szkeptikusan áll hozzá, eddig akárányszor magyaráztam neki, a végén mindig misztikus dologként tekint rá, ebben az esetben ezért számít extrának a foglalkozásom.:)