Félteni kell, néha a biztosat is félteni kell?

*Nem, a bőgös részen már túl van.

Tehát nem volt ez olyan nagy trauma belülről,

Ugyan, te ezt honnan tudod, 30 év boldog házassággal a hátad mögött? Én is voltam ilyen helyzetben, a srác a kisujjamig nem ért (utólag meggondolva), nem is volt már jó a kapcsolat, mégis bőgtem reggel, délben, este, az utcán, a metróban, bárhol, bármikor. Fél évig minden nap. 2 hónapig alig ment le kaja a torkomon (tul.képpen csak akkor ettem, mikor a szüleim látták hétvégén, otthon, hogy ne aggódjanak - és azt hazudtam, hogy fogyózom), 8 kilót fogytam (pedig sovány voltam!), és akkor kezdtem újra enni, amikor tesiórán majdnem elájultam a gyengeségtől.

Ez nem ilyen egyszerű kérdés 24 évesen, nem is a pasit siratja az ember (csak nem tudja), hanem az eltervezett jövőjét, a házassági terveit stb. Akiben van egy csepp jó érzés, baromi nehezen áll fel egy ilyen után.

Minden esetre - nem akarlak megbántani, de - nagyon látszik, hogy semmit nem tudsz a fiatalokról, sem a lányodról, sem a kapcsolataikról, sem az érzelemvilágukról.

Nem tartom jó ötletnek ebbe beleavatkozni. Hogy a helyzet létrejöhet-e, az azon a három emberen múlik, valamint a lányod helyzetfelismerő képességén.

Huszas éveim elején beleszaladtam pár rosszul végződő kapcsolatba. A szüleim egy részét előre látták. DE! Két mondatban elmondták, hogy "szerintem figyelj arra oda, hogy....", majd többet nem került szóba. Ha csalódtam, akkor természetesen mellettem álltak, de nem akarták HELYETTEM megoldani a helyzetet. Ennek köszönhetem, hogy tanultam a korábbi hibáimból és egy olyan férfi lett a férjem, akinél jobbat nem is kívánhatok. No meg ettől lett emberismeretem, hogy nem csak a színes buborékokat láttam, hanem mélypontokat is.

Továbbmegyek, amikor esetleg mérges voltam a férjemre valamiért és a szülőknél próbálkoztam, hogy most mit csináljak, akkor meghallgatni meghallgattak, de azt mondták, hogy az én házasságomban én élek, nem ők, ezt nem nekik kell megoldaniuk, hanem kettőnknek, másrészt ők nem is ismerik olyan mélységben a férjemet, mint én. És nagyon igazuk volt!

Ha kéretlenül beleokoskodtak volna mindenféle - kettőnkre tartozó - dologba, azzal csak annyit értek volna el, hogy eltávolodom tőlük, a férjemmel együtt. Viszont így a férjem is pótszülőkként tekint rájuk, nagyon jó a viszonyunk. "Beleszólni" csak akkor szokta dolgokba, ha kérjük és semleges jellegű. Pl anyám kérésre (!!!) tanácsot adott, hogy milyen színűre fessük a nappalit. Valószínűleg ezért nem került az utált anyós kategóriába, hanem a férjem magától visz neki minden találkozásnál csoki és virághegyeket, mert kedveli.

10:30 vagyok

Arra az esetre, ha tetszett volna, ott van a "felebarátod házastárság ne kívánd", amit érdekes mód nem emeltél ki. Miért van az, hogy a válaszomban is csak rosszat látod, és pl. a fenn említett mondatrész nem tűnt fel?! Csak nem megint oda lyukadunk ki, hogy bizalmatlan vagy?! :)

És akkor hadd idézzelek én is Téged: "30 éve élünk boldog házasságban, de nem is aludt itt a barátnőm egyszer sem".

1. nagyon boldog lehet a házasságod, ha ennyire bízol csak meg a férjedben, hogy nem mered a barátnőidet a közelébe engedni

2. Vannak egyáltalán barátnőid? És most nem a felszínes kapcsolatokra gondolok, hanem az IGAZI barátságra, amikor akár tűzbe is mennél a másikért.

Szerintem tarthatnál egy kis önvizsgálatot...

Erről egy saját sztori jut eszembe. VAn egy unokatestvérem, aki pár évvel idősebb nálam. Amikor felvételiztem Bp-re (vidéken éltem), ő már a fővárosban élt a barátjával (most már a férje) és akkor még a barát szüleivel.

Felajánlotta, hogy aludjak náluk, hogy reggel korán be tudja k érni a felvételire. Váratlanul el kellett utaznia aznap, viszont helyhiány miatt csak a barátja mellett tudtam aludni.

Kérdeztem, hogy ez nem probléma neki? Mondta, hogy ne hülyéskedjek, bennem bízik, a barátjában még inkább - maximum amiatt aggódik, hogy a horkolástól tudok-e majd aludni. Így esett, hogy egy ágyban aludtam a barátjával, az ég világon semmi nem történt (na jó, egyszer megböködtem a vállát, hogy ne horkoljon annyira). Nekik azóta is jó a házasságuk, most várják a második gyereket.

Unokatesóm később mondta, hogy ha a pasi meg akarja csalni, akkor úgyis megtenné, ha meg nem, akkor Pamela Anderson is tekereghet előtte talpig csipkében, akkor se fogja. Ez nem azon múlik, hogy ő mennyire veszi rövid pórázra, magától kell nemet mondania az esetleges kísértésekre.