Hogyan lehetnék türelmesebb az Anyukámhoz?

Örülj neki, hogy érdekli, kérdez, és meg akarja tanulni! Előző nagyon szépen leírta, hogy most Te taníthatsz meg neki valamit! Ne kiabálj vele, hanem szépen mutasd meg, esetleg írd le neki a lépéseket, hogy akkor is tudja, ha Te nem vagy kéznél!

Micsoda problémák. Az én anyukám meghalt amikor 11 éves voltam. Én bármit megadnék, hogy éljen, akár több ezer órányi számítógépes leckét is (csak hogy a témánál maradjak), és te fél órát nem bírsz ki? Ilyenkor nem értem miért ilyen igazságtalan az élet :(

Pedig vegyél erőt magadon és légy türelmesebb vele. Az én lányom éppen ilyen eset kapcsán olyasmit vágott a fejemhez idegességében, ami miatt három éve rá sem tudok nézni. Minden kapcsolat megszakadt köztünk. Legyen ez intő példa a számodra.

12:07-es! Részvétem az anyukád miatt, de hidd el ha élne Nektek is adódnának vitáitok, lenne olyan tulajdonsága ami idegesít Téged és ami néha napján kiakaszt. Ez úgymond "normális", hiszen amikor 2-3-4 vagy több ember él egy fedél alatt, ismerve egymás jó és rossz tulajdonságait egyaránt, az egymáshoz való alkalmazkodásnak az is egy lépcsőfoka, hogy néha ezek a tulajdonságok ütköznek és miután ezeket felismertük és esetleg érzékeljük, hogy ez így nem lesz jó, akkor lehet alakítani rajtuk és ezáltal formálódni egymáshoz, hogy az együttélés ne egy rémálom legyen. :-) De persze vannak olyan tulajdonságai az embernek amelyeken nem tud vagy nem is akar változtatni de ezekkel együtt kell élni, főleg ha ilyen közeli hozzátartozóról van szó. Én például rengeteget tudok beszélni, ennek néha anyukám baromira nem tud örülni (pl. kora reggel, vagy késő este, vagy ha rossz a hangulata) és néha rám ripakodik emiatt, de ezt nem veszem komolyan hiszen tudom, hogy mindenkinél elszakad a cérna néha. Ezért nem kell bántani a kérdezőt, Ő nem tehet róla, hogy elvesztetted az édesanyádat, ami miatt nagyon sajnállak és tudom, hogy bármit megadnál, hogy itt lehessen.

Nem bántás céljából akartam írni, elnézést, ha úgy sikerült. Tény, hogy sokkal érzékenyebb vagyok minden ilyen dologra és lehet ezért van az, hogy sokszor úgy érzem más nem becsüli meg igazán az anyukájával töltött időt. Az én szomorú életemből fakad, hogy egyszerűen nem tudom megérteni, hogy hogy lehet ilyen apróságokon fenn akadni. És azért az is kár, hogy a mai világban a gépek állnak az emberek közé..

Örülök, hogy felismerted a hibád, és változtatsz rajta.:)

Ez nálam is meg volt,anya a géppel,nagyi a mobiltelefonnal :D Egyszerű megoldás,egy papír,toll..leírtam mindent,ami kellett Nekik,utána magyarázás,majd gyakorlati próba,hogy lássam hogy is megy,ha nem ment,akkor ismétlés az elejétől és láss csodát,azóta boldogulnak vele :)