Az egész család utálja a barátomat, mert kb. két centivel alacsonyabb nálam. Mit csináljak?

Hat éve már voltunk együtt egy évig, de akkor még jóformán gyerekek voltunk. Akkor se szerették, de nem vettek minket komolyan. Kb. egy éve megint összejöttünk, most azért már komolyabban vesszük egymást, ők pedig egyre jobban utálják. És az az egyetlen kifogásuk, hogy alacsonyabb nálam. Más kifogásuk nem is lehet, mivel nem hajlandók megismerni vagy beszélgetni vele.

Amúgy egy végtelenül kedves srác, mindent megtesz értem, elvisz nyaralni (persze a részemet én fizetem, de egyedül nem mehetnék ezekre a helyekre), van rendes munkája, nemsokára diplomája is lesz... Még itthon is szokott segíteni, zárat cserél vagy az autóban izzót, stb., ilyet mi max. szerelővel tudnánk csináltatni egy vagyonért. Egyszóval semmi kivetnivalót nem lehetne benne találni, ha nem lenne ilyen begyöpösödött banda a famíliám. Egyedül a mamám nem mondott rá eddig rosszat, de ő már öreg, kicsit szenilis, a többiek úgy befolyásolják a véleményét, ahogy akarják.

Mivel elég messze lakunk egymástól, ritkán találkozunk, de akkor mindig áll a bál. Ha nálunk van, anyukám "kedves" vele, de ahogy kiteszi a lábát egyből elkezdi szidni, mint a bokrot. Itt alvásról persze szó sem lehet.

Ha elmegyünk moziba, vagy csak bevásárolni, akkor is kész a cirkusz.

Mikor én vagyok náluk, anyukám úgy beszél velem a telefonban, mint valami bűnözővel. De, ha úgy tudja, hogy egy barátnőmhöz utaztam, akkor semmi baja.

Most is megyünk Diana-kiállításra, kérnem sem kellett és már vette a jegyeket.

Reménytelen helyzet. Küldjem agymosásra a családot vagy mi?