Igaza van anyámnak? Mindig azt mondja, hogy párom nem vesz nekem semmit. És ezért folyton szidja.

Páromnak jó munkája van, bár az ő teljesítményétől függ, hogy mennyit keres. Ha agyondolgozza magát, akkor 300 e felett. De van olyan, hogy 2 hónapig semmit nem keres. Keresete nagy részét félreteszi, szóval nem az a fajta pasi, aki elkölti, elszórakozza, elruházkodja, haverokkal elhüly*skedi. Ha van valmilyen alkalom, pl szülinap, akkor nagyon aranyos, kitesz magáért, kapok ajándékokat. Igaz ez minden alkalomra, kivéve évforduló, azt valahogy felesleges ünnepnek tartja. Kapcsolatunk elején az első 2 évet megtartottuk, de a 3.4.5.nél már nem volt semmi, még csak meg sem említettük aznap. Anyámnak is kezdeteben, az első 2, 2,5 évben hozott virágot névnapjára, nőnapra stb, de megharagudott rá, hogy őt viszont egyszer sem köszöntötte fel névnapján, szülinapján, és többet már nem hozott neki virágot. Ugyanez igaz apámra is. Őt is mindig felköszöntötte, hozott neki egy üveg bort, aztán mikor páromnak volt a névnapja, apám is le**arta. (egyébként apám alkoholista, agresszív, elhanyagolt, lelakott ember, nagyon borzalmas, ilyesztő természete van, én ha tehetem kerülöm. Sajnálatos hogy ilyen ember lett belőle, inkább a gyerekkori emlékeket őrzöm meg, de a mostani apámra soha nem akarok emlékezni) Szóval apámat sem köszöntötte fel többet. Miért várja el anyám és apám is hogy ők állandóan fel legyenek köszöntve? Ők meg sosem köszöntik fel a páromat? Én is kezdetben vettem anyámnak-apámnak karácsonyra, szülinapra ajándékot, pár ezer ft értékben. Volt hogy apám napokig ki sem bontotta, aztán mikor mondtam neki hogy bor van benne, akkor már 1 óra alatt el is fogyasztotta. Anyám is ilyen, ő is mindig kapott tőlem, de én tőle sosem. Szülinapra is kb sütött egy piskótát és annyi. Nem várnék én el nagy dolgot tőlük, de rosszul esik. Testvérem, tavaly karácsonyra 60 ezer ft értékben kapott ajándékot. Szóval az anyagi helyzetünk megengedhetné, hogy havi kb 30 ezer ft-ot félretegyenek anyámék, de nem tesznek, elkölti a "semmire". Ha én kezelhetném a pénzt, tuti hogy minden hónapban tennék félre. Anyám is pl gyerekkoromban sem vett nekem semmit, és most sem vesz. És most jön a lényeg, ami a kérdésben is feltettem. Miért akarja anyám, hogy párom vásároljon nekem? Pl olyanokat mond, hogy vehetne nekem ágyneműszettet 50 ezerért, mivel úgyis sz*r. Régebben mikor ágyat vettem magamnak, kemény 30 ezer ft-ért matraccal együtt, és anyámtól kértem rá 10 ezer ft-ot, akkor alig akart adni, azt mondta vegye meg 30ért barátom. (egyébként barátom is otthon lakik, én is. Én sem vennék barátom szobájába ágyat, nem fizetném ki a felét, attól hogy hol itt alszunk hol ott)

Barátomat megértem, hogy spórol. 29 éves, náluk is elég sz*r a helyzet otthon, szeretne már elköltözni, ezért minden pénzt megspórol, hogy lakást vehessen, úgy néz ki jövőre költözünk. Még annyi a szerencse, hogy az anyjaék nem olyanok, hogy elkérnének tőle rezsire, kajára, mikor amúgy is alig van otthon! Szerencséje van, hogy az anyja ennyivel támogatja, havi 25 ezer ft is sok, és inkább hagyja hogy barátom tegye félre. Viszont én, ha dolgoznék, anyám tuti azt akarná, hogy szálljak be a rezsibe. Nekem nem lenne olyan szerencsém a szüleimmel, hogy csak 2 évig is, de azt mondják, hogy inkább tegyem félre azt a pénzt. Pedig haladni valóban így a legkönnyebb.

Anyámról: nem dolgozik 10akárhány éve, és nem is akar. Kifogás: neki a tesómhoz kell alkalmazkodnia (aki már kamasz, és abszolult félreneveli, mert tesóm egy kis követelőzős naplopó emberke) anyámnak teher hogy itthon annyi dolga lenne hogy 3-4 óra alatt kitakarítson, esetleg főzzön valamit, inkább rám hagyja. Nem hagy minket nyugodtan élni, folyton rimánkodik hogy mi minden kellene neki. Vegyek neki új felsőt stb. Ha megyünk valahova barátommal (ami sajnos elég ritka) folyton velünk akar jönni. Röviden ennyi, de borzalmas szokásai, gondolkodása van.

Mi a véleményetek?