Miért érzik azt a 25 év feletti értelmiségi nők, hogy nekik már csak az elvált, "selejtes" pasik jutnak?

Én is meglepődtem a kérdésben lévő felvetésen. 26 éves, diplomás lány vagyok (3 éves kapcsolatban), jópár hasonló korú értelmiségi nőt ismerek, de ilyet egyiküknél sem tapasztaltam. 30 felett talán.. De a jelenkorban, a már említett kitolódást figyelembevéve nem értem, miért lenne egy 25 fölötti nőnek kapuzárási pánikja. Akkor se, ha épp nincs pasija. Pláne az értelmiségiek körében. Ha ezalatt a felsőoktatást értjük, ebben a korban még csak épphogy zsebretette a diplomát és nekiáll munkát keresni (hacsak nem tanul még). Aki nincs rákényszerülve, hogy albérletbe menjen, az inkább szülőkkel lakik és gyűjtöget a fizujából, tehát ilyen szempontből még nem is felnőtt teljesen. Ha meg a műveltséget, érdeklődési kört és intelligenciát értjük bele az "értelmiségi" fogalmába, hát náluk meg természetes, hogy magasabbak az igényeik, és szűkebb körből válogatnak, meg talán van elég rálátásuk a dolgokra ahhoz, hogy ne menjenek hozzá az első random pasihoz, akivel nem illenek ugyan össze, de legalább jól néz ki. Egyszóval manapság, amikor a tinikor már nem 18, hanem 28 évesen ér véget (ami kis részben a gazdasági helyzetnek is betudható – sokkal nehezebb önállósulni) nem értem, miért gondolna ilyesmiket egy 25-ön felüli, vagyis még bőven fiatalnak számító nő.

Ellenben vegyünk példának egy olyan lányt, aki semmilyen szempontból, még véletlenül se mondható értelmiséginek. Mondjuk aki egy kis putriban éldegél a civilizáció árnyékában, 8 általános végzettséggel, és még túl sok ésszel sem áldotta meg a sors – ő sokkal inkább meg lesz ijedve 25 évesen, amikor már az összes hasonló kaliberű barátnője ész nélkül hozzáment az első jöttmenthez, aki megprütykölte, mert nekik 14 évesen ért véget a diákság, így szükségszerűen hamarabb is akarják életük többi lépését megtenni. (Hangsúlyozom, ez csak egy példa. Írhattam volna apuciék luxusvilláját is – a gazdasági elit nem esik sajnos egybe a szellemi elittel, dehát ezt mind tudjuk.)

Az első bekezdésemben szándékosan választottam külön az "értelmiségi" lehetséges jelentéseit. Mert való igaz, hogy sok értelmes, művelt kultúrlény van, aki valami miatt nem tanult tovább, és sok olyan értelmetlen egyetemi szak is van, ahol úgy vágják hozzá a diplomát a hallgatóhoz. De! Már ne is haragudj, 22:38-as válaszoló (aki rögtön megtámadta az értelmiségi fogalmát, hogy csak hiszik magukról, meg a szokásos "nem a papírtól" kezdetű szöveg) – azért amit az előbb írtam, azok inkább kivételek (főleg az értelmetlen szakok), és bizony meglehetősen nagy az átfedés a szellemi elit és a "papírt" birtoklók között! Azért a papírért küzdeni kell évekig, és akinek meghaladja a képességeit, az nem kapja meg. Lehet, hogy vannak, akik méltatlanul tartják értelmiséginek magukat, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki, aki annak érzi magát, valójában csak hiszi, mert a valódi értelmiség tahónak vallja magát.

Ez kicsit olyan volt, mint amikor egy gyönyörű lány tudja magáról, hogy szép (mert van otthon tükör, meg vannak visszajelzések), és akkor rögtön megkapja, hogy beképzelt ribi.

Ne haragudjatok, hogy én is beleírok, azt hiszem úgy nem vagyok érintett a témában, de leírnám az én tapasztalataimat. (20 éves lány vagyok)

Nem tudom milyen elvárással állnak a nők 25 felett egy srác elé, de engem már az is meglep, hogy milyen nagy számban érdeklődnek az én korosztályom felé 25-30 körüli vagy annál idősebb pasik is. És nem érdekli ezeket, hogy én mit teszek le neki az asztalra, mert nyílván 20 évesen még azon kívül, hogy szép vagyok és tetszelgek meg aranyos nézek, sok más haszonbeli tényezővel nem tudok előállni. Édesanyám pedig folyton arra nevelt, hogy legyek önálló, ne támaszkodjak a pasikra, mert megbízhatatlanok, eleve nem akarnak a csajokra pénzt költeni - itt is sok srácnak sír a szája, hogy a csajok miért pénzsóherek - én meg ahogy nőttem egyre értetlenebbül álltam a randivilág közepén, hogy hogyan lehetséges az, hogy mondjuk egy vagyonosabb fickó, aki nyugodtan alapíthatna már családot, mert minden tényezője megvan hozzá, fejvesztve menekül a lehetőség elől, és fiatal lányok társaságát keresi szórakozásra, és egyáltalán nem bánja a beléjük feccőlt nem kevés pénzt?

Szerintem - és persze tisztelet a kivételnek - egy jól szituált pasi 25 év fölött végre úgy érzi, hogy élvezheti az életét, ahogy eddig esetleg nem ment, és nem akar családot vagy olyan jellegű komoly kapcsolatot, mint amire a kérdező gondolhat. A lányok meg akiket eddig elhalmozott minden habzsi-dőzsi földi jóval ez a korosztály most eljutnak arra a pontra, hogy komolyabban lássák az életet, de ezt velük azonosan gondolom csak azok a pasik látják, akik "selejtek" meg "elváltak".

Ez persze sarkított példa, de érted a lényeget.

Barátom 25 éves, van munkája, mindene, ő nem igazán látja értelmét annak, hogy karriert csináljak, ellenben annál jobban örülne, ha otthon szorgoskodó háziasszony lennék. Számára az eltartásomra fordított pénzért nem is lenne kár. Gondolom az ilyen pasik másképp gondolkoznak. Ettől függetlenül én se akarok eltartott nő lenni. De mindenki más.

Talán mert buták, mert azt hiszik, hogy egy elvált férfi selejtes? Lehet, hogy nem is a férfi miatt ment tönkre a házasság.

Másrészről pedig, valóban elfogytak a valamire való férfiak, mert mind összeházasodtak egy valamire való nővel. Így a maradék nő keresi a maradék férfit, akivel nincsenek megelégedve. Hát talán a 25 év feletti, még el nem kelt nőknek a saját szintjüknek megfelelőket kellene keresniük és azzal beérni.

Na még szép, hogy nem milliomos BMW-s vállalatigazgatókat keres mindegyik, már így is ezerszer több nő akar ilyet, mint amennyi gazdag férfi van. A többi meg beéri valamiféle tökéletes superman-el is, szimpla átlag feletti fizetéssel és vagyonnal :)

Nem kellene leselejtezni másokat kedves hölgyek! Mit szólnának, ha önökre mondanák azt, hogy a 25 év feletti szinglik selejtek?

Ezer és egy oka lehet annak, hogy valaki 25, vagy jóval 30 felett is egyedül van, többek között az, hogy rosszul választott és keresi a normális párját, de semmiképpen sem olyat, aki lazán szórja a selejt jelzőt bárkire.

"ma 09:37"

Szerintem írd ki külön kérdésnek!

Attól, hogy nem találtok 25 felett normálisat, az csak annyit jelent, hogy ti nem találkoztatok eggyel sem.

Fordítva is fel lehetett volna tenni a kérdést.

Kettővel előző "09:37":

Szerintem meg ne írd ki kérdésnek, mert már van vagy 1000 ilyen kérdés és amennyi okostojás van a gyk-n az utóbbi időben ezt szóvá is teszi válasz helyett.

Csak az idő oldja meg, vagy egy másik nagy szerelem az ilyen problémát és az, ha nekiállsz feldolgozni a veled történteket és elfogadod, hogy vége. Ez tapasztalat, egyéb bevált recept nincs.

Esetleg írj valakinek itt a válaszok elejéről, többen is írták, hogy egyedül vannak és nem selejtesek, szerintem ez nem erőltetése a dolgoknak, ha nem adsz esélyt a következő megtalálásának minden fronton, akkor tényleg marad csak az önsajnálat és a depreszzió.

Minden kedves 25 és 30 közötti válaszolónak én azt javasolnám keressen szorgalmasabban.

Vannak nagyon rendes jóképű kedves 25-35 közötti pasik, de nem fognak bekopogni az ajtón, sok férfi fordítva is kűzd ezzel a problémával (legalábbis az én környezetemben), el kell menni bulizni, koncertre járni, új hobbikat keresni, neten ismerkedni, bármi ilyesmi. Amikor az ember már dolgozik kevés emberrel találkozik napközben, azok is a munkatársai, meg kell próbálni más környezetben keresgélni.

"ma 09:37"-es lánynak.

A legjobb ha nem is keresel pasit, csak odafigyelsz magadra, hasznosan töltöd az időd és élvezed az életet férfi nélkül. Idővel majd alakul aminek alakulnia kell. Szerintem a legrosszabb ha az ember rágörcsöl a párkeresésre, abból jó nem fog kisülni. Úgy kell hozzá állni, hogy nem kell senki, jól érzem magam egyedül a bőrömben. Engem is nyomasztott, hogy sehol egy hozzám illő lány, kevesebbel meg nem érembe, csak azért hogy legyen valaki, mostanára már megszoktam. Van hobbim, főiskolára járok, sportolok, tanulok, igyekszem megalapozni a jövőm, ez nagyjából leköt. Ajánlom neked is.