Miért érzik azt a 25 év feletti értelmiségi nők, hogy nekik már csak az elvált, "selejtes" pasik jutnak?

"Valóban elfogynak a jó pasik 25 felett?"

Akkor még nem, de 35 felett is ha egyedülállóak, már tényleg lehet velük valami bibi...legalábbis én ezt vettem észre a környezetemben... 21/L

amúgy a 25 éves értelmiségi lánytól kérdezem, hogy ha te elvárod, hogy legyen pénze akkor remélhetőleg te is teszel valamit a "kalapba" vagy fel tudsz mutatni valamit amivel ellensúlyozod, adok-kapok elv alapján. amúgy egyet értek azzal, hogy igen is számít legalább kis mértékben az anyagi helyzet. ezzel lehet mérni a sikert, az éltere való alkalmasságot, hogy elért-e valamit az ember az életben. és hát a családvállalás szempontjából is fontos. viszont ahogy mondtam, csak akkor várhatsz el valamit ha te is tudod nyújtani. legalábbis így lenne a helyén való... persze amikor a 22-23 éves lányoknak a főiskolán 30-35 éves palijuk van aki új rendszámos terepjáróval hozza-viszi őket akkor az egész "elvem" hülyeség.

irigy azért tényleg csak kicsit vagyok mert hát én is leszek 35 éves, és terepjáróm is lesz :)

23 éves főiskolás

héhavernek válaszolok. :)

Egyetemre járok igen, de szeptembertől levelezőn igy munkát keresek ha eltudok helyezkedni akkor ott lesz a fizetésem. Nem kell mást beleadnom a kapcsolatba, mert ahogy írtam nem várom el, hogy lakása legyen. Csak azt, hogy dolgozzon és ne azt várja el, hogy a szülei majd eltartják 30 évesen vagy pedig dolgozik, de a fizetést elszórakozom vagyis nincs semmi életcélja.

A másik, hogy kocsival viszik a pasik a barátnőiket össze-vissza. Erre nem is mondok semmit, mert ilyenről én még csak nem is beszéltem. De úgy gondolom ha egy pasi kicsit is értelmes egyből rájön ki az aki a pénzére megy és ha ezek után is hordozza a csajt akkor valószínű azt gondolja, hogy máshogy nem tudna magának nőt találni.

25 éves értelmiségi lány

Egy férfi mondta, -és az már közelebb áll a valósághoz-, hogy olyan férfivel, aki 30 felett még nem állapodott meg, már érdemes elgondolkodnia a nőnek, hogy azzal valami gáz van!

De 25 az nevetséges a 21. sz.-ban, régebben még helytálló volt, de most nem, mert kitolódnak ezek a szakaszok, később függetlenednek anyagilag is, és később lesznek érettebbek is ebben a dologban. Szociológusok is írtak már erről a folyamatról.

aki magát értelmiséginek tartja az általában nem az csak azt szeretné hinni magáról.

Nem a papír tesz valakit értelmiségivé

arra akartam rávilágítani, hogy a 25 éves értelmiségi lánnyal egyidős lányok-nők gyakran klasszisokkal többet várnak el egy fiútól-férfitól mint amennyit ők nyújtanak.

fiatalságért, szépségért cserébe mindent! már sokszor megfordult a fejemben, hogy én vagyok rossz helyen, de ha egyszer ezt látom és ez vesz körül akkor a véleményem sem lehet más.

kedves értelmiségi lány, ha te kivétel vagy az csak jó, örülj neki :)

Az "értelmiségi" alatt, gondolom, ti a diplomásokat értitek.

Hogy a 25 feletti, diplomás nők miért érzik ezt, nem tudom, mivel nem vagyok nő, csak diplomás, és nem sokára 25 feletti. De azt hiszem, férfiakra is igaz valamennyire, ez a "kintikapu-zárási" pánik. Mert akinek az egyetemi évek alatt nem sikerült barátot/barátnőt találni, és elkezd dolgozni, annak már nagyon lecsökkennek az esélyei. A munkahelyén általában nem találkozik annyi fiatallal, vagy ha mégis, akkor gyakran nem olyan viszonyban áll velük, hogy kapcsolat alakulhasson ki. Az idejét gyakran már nem maga osztja be, nem járhat annyit szórakozni, mert "holnap meló". Ilyen idősen szoktak anyagilag függetlenedni az emberek a szülőktől, a frissdiplomás keresetből pedig gyakran nem jut szórakozásra. Mindemellett a társ iránti igények nőnek, hiszen aki letett valamit az asztalra (vagy ezt hiszi magáról), az többnyire hasonlót vár a társától is: legyen diplomája, rendes munkahelye, pénze, érett gondolkodása, de azért legyen szenvedélyes szerető, odaadó társ, ... "mert megérdemlem". 25-30 között az embereknél ez ritkán teljesül egyszerre, valami hibádzik. Még nem is nőttek fel teljesen, pénzük sincs annyira, nem állnak meg teljesen a lábukon. Aztán 30 után, amikor már kezd benőni mindenki feje lágya, megteremtik az egzisztenciájukat, talán arra is rájönnek, hogy hiába várják a tökéletest, elég lenne "csak" szeretni valakit, akkor alakulgatnak ki megint kapcsolatok. Kivételek mindig vannak, de én mégis így látom.

Én inkább úgy érzem, a 25 feletti pasikat is inkább a fiatalabb lányok érdeklik, akiket még lehet alakítgatni úgy, hogy nekik megfeleljen..

De remélem, akad közülük még olyan, akinek egyszer pont rám lesz szüksége:) 26 éves egyetemista vagyok, nagyjából semmim sincs az emberségemen kívül, bár nem is várom el, hogy a majdani társam pénzes vagy befutott személy legyen. Majd együtt megteremtjük a dolgokat, ha szükséges.. A lényeg, hogy legyen megbízható és becsületes, fordítson energiát a kapcsolatunkra, tényleg szeressen és tiszteljen (mint ahogyan én is őt). Korlátozni, nevelni nem fogok senkit, számomra nem arról szól egy kapcsolat. Vagy illünk egymáshoz, vagy nem..

Az a baj, hogy szinte teljesen el vagyok vágva a világtól, így esélyem sincs pár éven belül ilyen személlyel találkozni, szükségmegoldások pedig nem érdekelnek:(