Lehet a vallás probléma két ember között?
Nos...a párommal 4 éve vagyunk együtt és azt mondhatom, hogy nagyon kiegyensúlyozott kapcsolatban élünk...kisebb zörrenések voltak, az első években nagyobb viták, de ma már mindenben ugyanazon a véleményen vagyunk általában, kivétel egy dolgot, a vallást. (itt szólok előre, senki ne vegye zokon az irásomat...) a párom katolikus, eléggé vallásosan nevelték, főleg a nagymamája az anyukáját, és igy persze őt is az anyukája...náluk az összes rokon katolikus, úgyhogy egy nagyobb családi ünnepségen én vagyok az egyedüli református...nekem semmi bajom a vallással, sőt a magam módján vallásos embernek tartom magam (szerintem valaki nem attól hivő, hogy hetente templomban van...:-S) Egyszer már volt egy nagyobb vitánk a párommal a vallás kapcsán amikor azt vágta a fejemhez, hogy minden tökéletes lenne, ha katolikus lennék, ez az egy hiányzik...
Régebben beszéltünk arról, hogy a gyerekeink pl. lehetnek katolikusak, amennyiben csak akkor mennek templomba, ha szeretnének és semmiféle katolikus (és egyéb) vallási szertartás nem kötelező...ebben ő is benne van.
Volt egy vitánk a múltkor egy olyan egyszerű dolgon, hogy ő majd péntekenként nem fog húst enni (mivel diétázni akar, hogy kimélje a máját és pont kapóra jön a katolikusoknál a pénteki böjt nap) Erre még azért is (nem mintha amúgy nem lenne mindegy nekem) mondtam neki, hogy miért nem fog diétázni a csütörtöki napokon a kedvemért...aztán a végén megkaptam, hogy egyáltalán nem vagyok megértő...majd hozzátette, hogy ha választani kéne én lennék a második ilyen téren (azóta ezért bocsánatot kért többször is). Nekem nincs semmiféle vallással semmiféle bajom, ameddig nem megy át bigottá (állandó keresztvetés, állandó imádkozás, szentképek mindenhol a lakásban, templombajárás non-stop) bele őrülnék ha ez lenne a családomban. A párom nem ilyen, mondjuk hinni hisz és látszik rajta a vallásos nevelés...
Néha aggaszt, hogy egyetlen dolog amin sosem tudtunk yöldágra vergődni az a vallás, hogy ki mit és mennyire hisz...én kissé szkeptikus vagyok...
Valaki aki hasonlóan indult neki a házasságnak?
Mi szeretjük egymást és ezen kivül tányleg álom, mennyire jó minden köztünk...vannak akik szerint igy nem lehet hosszúéletű, szerintem meg két értelmes ember ezt megtudja oldani...nem?:)
A böjtös témát csak azért hoztam fel, hogy lássam Ő enged-e ebből irányomban...miért kéne pénteken böjtölni, ha lehet mondjuk csütörtökön is?:P Attól jobb ember lesz? Amúgy meg 0rtam teljesen mindegy nekem...
Toleranciánk meg van egymáshoz minden másban, az a téma ami 3-4 havonta borzolja a kedélyeket...
válasza:Szerintem nagyon is komoly kérdés, mert aki komolyan gondolja a vaéllását, annak szinte minden lépését az határozza meg.
Viszont ha ő vitatkozik veled ezen, akkor valami nincs rendjén, hiszen az inkvizíció kora lejárt, EL KELL FOGADNI egymást vallásostúl. Aki a szeretet vallásban, a keresztény vallásban hisz, annak egyes számú parancs: SZERESD FELEBARÁTODAT! Vagyis nem lehet veszekedni, meg egymást bántani ennek okán sem. Inkább próbáljatok barátságosan beszélgetni ezekről a dolgokról gyakran, de úgy, hogy egyik oldalról se legyen agresszivitás. Mindketten le kell hogy tegyetek arról, hogy meggyőzitek a másikat. Csak úgy beszélgessetek mint ember az emberrel. Ha véletlenül mégis feszültség keletkezik, rögtön befejezni!
válasza:ma 22:13
22:09 vagyok. Na ez az, ami soha nincs nálunk. Nem kérjük a másikat, hogy mondjon le a neki fontos dolgokról, ha nincs annak nagyon komoly oka. A férjem is csinált már olyan dolgokat, amikről én másképp gondolkoztam, mégsem kértem, hogy mondjon le róla a kedvemért, mert szerintem lényegtelen, vagy túlzás, vagy felesleges. Gondolom, fordítva is volt már ugyanígy.
De csak és kizárólag akkor kérünk olyat, hogy valamiről mondjon le a másikunk a kedvünkért, ha ezzel valami kárt okozna nekünk, vagy nagyon megbántana. Máskülönben elfogadjuk, hogy lehet, hogy bizonyos dolgok nekünk nem fontosak, de a másiknak igen. Ezt tiszteletben kell tartani, legyen ez akár vallási, akár személyes jellegű.
válasza: válasza: válasza:00:37
Csak kiváncsi voltam, hogy mit felel erre, hogy ha megkérem a kedvemért ne legyen péntek, hanem legyen csütörtök.Igen tudom, hogy nem volt semmi értelme, de eléggé poénra vettük mindketten, látta rajtam, hogy nem gondolom komolyan. Csak kiváncsi voltam a kedvemért változtatna-e, ennyi...
07:06
Én pontosan igy gondolom, mint Te:)És pontosan ezért egyeztem egyszer bele ebbe a dologba, a szavamat pedig állnom kell. Az egyezségben az is benne volt, hogy minden ami a katolikus szertartásokkal kapcsolatos a párom intézi majd, a ruhától a vendéglőig a gyermekeknek, plusz semmi nem kötelező. Maximális egyetértést mutatott és tudom, hogy ő is minden körülmények között tartom a szavát.
Az jó pont, hogy engem soha nem akart meggyőzni a katolikus vallás jóságáról, nem fújta a saját kövét, és nagyon is tiszteletben tartja, hogy én mit gondolok mit érzek. Tegnap elgondolkodtam, azt hiszem én szekálom ezekkel a dolgokkal néha Őt, mert sokszor nem tudom megérteni pl. ezt a böjtös dolgot, hogy mitől jobb ember az aki pénteken nem eszik húst mint aki csütörtökön...s persze még lehet 100 ilyen kérdésem...
Ezeken a dolgokon nem veszekszünk inkább poénra vesszük...amikor elharagosodna akkor meg lezárjuk a témát....
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!