Lehet a vallás probléma két ember között?

Szerintem ez legyen a legnagyobb bajotok.

Lehetne gond a szex, a kommunikáció, a bőrszín, a jövőkép...Ez csak egy tényező, ami éppenséggel nem NAGYON tud befolyásolni semmit, ha mindketten engedtek kicsit.

Igen, ezeket meg kéne tudni oldani. Ráadásul mindketten keresztyének vagytok, ezért sem értem, miért ez a nagy ellenségeskedés. Oké, én értem, hogy a katolikusok meg a protestánsok között van némi ellentét, de azért ennek nem kéne a magánéletetekre hatással lennie.

Mi is más vallásúak vagyunk a férjemmel, most abba nem megyek bele, hogy az ő családja mit szólt hozzám kezdetben, mert ez nem lényeg, viszont kettőnk között ez sose okozott gondot. Nálunk maximum ilyenek voltak, hogy "jé, ti ezt így szoktátok csinálni?" "jé, ti meg úgy?" Pedig a férjem is vallásos, én meg mondhatni, hogy korábban hívő voltam, de nem vallásos, bár mostmár ez kicsit nálam változóban van. De a lényeg az, hogy mi sose kritikával, hanem érdeklődéssel fordultunk egymás felé ilyen téren.

Szerintem ha alapvetően mindketten vallásos, hívő emberek vagytok, csak egyikőtök kicsit jobban és kicsit más elveket követ, akkor az nem akkora probléma, hogy ne lehetne áthidalni.

Szerintem akkor nehéz inkább, ha két olyan ember kerül kapcsolatba, akik közül az egyik egyáltalán nem vallásos, a másik viszont rendszeresen gyakorolja vallását. Én például abszolút nem vagyok vallásos, még egy misén sem voltam soha (szüleim családja katolikus, de már ők maguk sem istenhívők, ezért az én nevelésemben sem játszott szerepet a vallás), ezért nekem nehéz lenne együtt élnem egy olyan emberrel, aki betartja a vallás szabályait, aszerint él, rendszeresen templomba jár, böjtöl, és bizonyos programokat is a valláshoz kell igazítani. Biztos lennének vitáink, főleg a gyereknevelés terén! Semmi bajom nincs a vallásos emberekkel, teljesen elfogadom hogy mindenki másban hisz, nagyon jó barátaim közül többen hívők, semmi probléma. Viszont együttélésnél, házasságnál, gyereknevelésnél gondot jelenthet ez szerintem.

Amit te leírtál, abból viszont úgy gondolom, hogy megoldható nálatok a helyzet. Hiszen mindketten hajlotok kompromisszumra, a gyereknevelés terén is igyekeztetek szépen megegyezni. Úgy látom, a párodnál is csak alkalmanként jön elő a nagyon katolikus önérzet, szerintem ezeket az időszakokat át kell vészelni. Minden kapcsolatban vannak olyan tényezők amik időnként problémát okoznak, nálatok a vallás, másnál a pénzügyek (pl. az egyik spórolós, másik költekezősebb), vagy a lakhely (egyik városban, másik faluban), stb... Viszont ha nem óriási az ellentét (márpedig nálatok szerintem nem az), akkor nem szabad feladni egy kapcsolatot, ami amúgy szépen, harmonikusan, hosszú ideje működik!

Nálunk ez soha nem okozott gondot. Pedig én még amellett, hogy vallásos vagyok, még némi ezoterikus és asztrológiai érdeklődésem is van, amit valamilyen szinten gyakorlok is. De nem kényszerítem rá a páromra, aki nem igazán vallásos és minden dologgal szemben egy kicsit szkeptikus. Ha kérdez valamit, a témában, elmondom a véleményem, de akkor is csak úgy, hogy ne érezze, hogy ezt kötelező is elfogadnia. Sőt a hitemet inkább a magánügyemnek tartom és úgy is kezelem.

De a párom is tiszteletben tartja, amiben hiszek, nem kötözködik velem miatta. Sőt, már azt is felajánlotta, hogy ha akarom, eljön velem templomba, pedig szerintem még nem is járt olyan helyen, hacsak nem valami kiránduláson. Persze nem fogtam a szaván, egyrészt mert én sem vagyok nagy templomba járó attól függetlenül, hogy hiszek Istenben, meg tényleg nem akarok rákényszeríteni semmilyen vallási dolgot.

Úgyhogy nem értem ezt a vitátokat a diéta és böjt kategóriában. Most nem mindegy volt az neked, mikor kezd diétázni? Miért kellett belekötni? Meg gondolom a többi vitátok is ilyen pitiáner dolgokon folyik. Több tolerancia kellene egymás felé talán.