Na most ilyenkor az eszemre hallgassak vagy a szívemre?

24 éves lány vagyok, 4 éve vagyok együtt a barátommal. Ő volt nekem az első, ő vette el a szüzességemet. Semmi baj nincs, szeretjük egymást, úgy érzem egyre közelebb kerülök hozzá, ragaszkodom hozzá nagyon, hiányzik ha nincs velem. Akár hamarosan össze is költöznék vele. Az a gond, hogy a környezetemben szinte senki nincs így az első szerelmével, már rég szakítottak és azóta 3-4 partnerük is volt már ennyi idős korukra. Van aki azt mondja, próbáljak ki másokat is, ne ragadjak le az elsőnél. Valahol érzem is, olyan mintha ,,lemaradtam volna valamiről" későn vesztettem el a szüzességemet, későn lettem szerelmes. Igazságszerint nagyon szeretem a páromat, de mindig ott van a vállamon a kisördög mostanában, hogy mi van ha... meg fogom bánni. De ilyenkor arra gondolok, hogy szeretem a páromat, nem kell senki más, nem kívánok semmi mást, csak attól félek egyszer még megbosszulja magát a dolog. Hogy van ez? Szerintetek is hátrányban vagyok mert későn kezdtem pasizni? Egyébként azért mert válogatós voltam és olyannal akartam először lefeküdni akit szeretek.