Na most ilyenkor az eszemre hallgassak vagy a szívemre?

Van aki elsőre megtalálja az igazit. Talán te ilyen szerencsés vagy. Azért ott ne hagyd a szerelmedet, mert "valaki " beszólt. A kalandot a férjeddel is átélheted majd.

Ha még szükséged van valakire, eléd hozza őt az élet. De nem kell ám minden kis csábításnak beugrani. Ha valami olyan nagy dolog várna rád, azt úgysem tudnád kikerülni. Örülj hogy egyből megtaláltad őt, és legyetek boldogok!

Talán csalódások nélkül fogod leélni az életedet. Vannak ilyen szerencsések.

Bátyáméknak is első szerelem,gimiben osztálytársak voltak ,már 10 éve együtt vannak és tudom h náluk ez egy életre szól...

Ne dobd el a szerelmet mások miatt,mert ők úgy gondolják...na és?voltak a párom előtt kapcsolataim,hosszabbak is,páromnak sem én vagyok az első,de ha első lett volna sem gondolkoznék el azon,hogy vajon milyen mással...nagyon jó vele a szex,nekem Ő az IGAZI

24/N

Az ember érzelmeit, nem lehet teljesítményre, mennyiségre mérni. Ha te így érzed jól magad, így vagy boldog, akkor így van rendben az életed, jól döntöttél.

Ez az "éld ki magad, próbálj ki mást is", egy baromság, ha párkapcsolatról, és nem sportról, vagy egy újfajta ételről van szó:-))) Az ember nem úgy működik, hogy lefekszem 5 pasival, akkor a 6.-ról tudni fogom, hogy ő-e az igazi, vagy sem.

A válogatósság meg soha nem baj. Az én lányomnak pl az volt a "mérce", hogy az illető tudja-e az ikes igéket. Attól, hogy "eszek, iszok, alszok", visítófrászt kapott a legjobb pasinál is. Nem vadászott erre a hibára, csak nem tudta elviselni. "Elhullottak" mellőle emiatt jónéhányan, végül csak megtalálta az igazit.:-))

Nagyon ritkán ugyan, de lehet életre szóló kapcsolat első szerelemből. Sajnos azonban nem érzem úgy, hogy a tiétek az lenne, mégpedig azért, mert szöget ütött a fejedbe, hogy talán csak azért érzed boldognak magad a pároddal, mert még nem tapasztaltad meg az életet senki más oldalán. Ilyen esetben a kétely csak idő kérdése, hogy legyűrje a szerelmet.. Ha csak 5-10 év múlva, akkor akkor, de nagy az esélye, hogy megtörténik. Azért jó, ha az embernek több partnere volt korábban, mert ha rátalál az igazira, azt teljes biztonsággal érezni fogja, ellenben tapasztalatok nélkül nincs viszonyítási pont az ember életében, így még a tökéletes kapcsolatot sem ismeri fel teljes bizonyossággal.

Én szintén "válogatós" voltam, 19 évesen volt először kapcsolatom, és végül 5 évvel később ért véget, mikor már túl voltunk az eljegyzésen. Ha hozzámegyek, ma már tudom, nem lehettem volna boldog. Nem bántam meg, hogy így alakult, de nagyon nehéz volt tovább lépni. Szerintem nagyon ritka az a kapcsolat, amely örökre szól, de azokban nem is jelentkezik a "mi lett volna, ha.." érzés egyik félnél sem..

Szerintem ez az érzés mindenkinél jelentkezik. Összeköltözés előtt. Mindegy, hogy az első, vagy a30-ik.

Elbizonytalanodás, ijedtség. Elmúlik.

Nagyon is jó, hogy nem feküdtél le fűvel-fával. Ebből csak előnyöd származik, hogy mi? Megmenekültél egy felelőtlen kölyöktől kapott valami nemi betegségtől, vagy egy nem várt: "Jaj, babát várok, hogyan tovább?"-tól.

Ha egyszer szereted a párodat és már-már az összeköltözés gondolata is felmerült -legalábbis részedről-, akkor hogy merül fel ilyen? Főleg ennyire, hogy még ki is írod, hogy csak a próba miatt lefeküdj e egy "idegen" pasassal. Nem értem az ilyen nőket, lányokat. Nem is gondolsz abba bele, hogy mi lesz ha erről a párod tudomást szerez? Akár csak arról, hogy megfordult a fejedben. Hogy fog neki ez esni, hogy ennyire szereted, "egy próbáld ki mással is" miatt megcsalod őt?! Vagy pár hét múlva azon akarsz itt siránkozni nekünk, hogy: "Hogyan tovább? Segítsetek, szakított velem életem nagy szerelme :'( Úgy érzem vége az életemnek... stb. stb."