Mit szólnál ha valahol várakozás közben odaülne melléd valaki és elkezdene kérdezősködni?

Nem szokott történni ilyesmi, mert a fülemben mindig ott a muzsika, a kezemben pedig egy könyv. Imádok zenehallgatás közben olvasni, így aztán megközelíthetetlennek látszom.

De mivel nem ez volt a kérdés, ezért ilyen esetben megkérdezném, hogy ismerjük -e egymást valahonnan. Ha nem, akkor megmondanám, hogy idegenekkel nem szeretnék társalogni. Semmiképpen nem tűrném félénken a dolgot, de bunkó sem lennék. Következetesen elküldeném.

én spec utálom az ilyeneket, de főleg idősebb nénik meg bácsik csinálják... senki se szól hozzájuk, a kutya se kíváncsi a hülyeszövegére, hogy mit főzött ma, meg hova fog menni -.-

néha válaszolok, néha nem... : D felőlem kocc nekik.

Az, hogy megkérdezi szabad-e a hely, illetve mióta vársz még elmegy. Bár én azt is furcsának találnám.

De a többi... Én ilyenkor világosan megmondom, hogy semmi köze hozzá. Ha pedig nem áll le mindig kérem, hogy indokolja, pl. miért érdekli miért kellene nekem ezt elmondanom. Mindig ők adják fel előbb!

Egyébként én is többször kerültem már hasonló helyzetbe. Volt, aki ki akarta venni a kezemből a papírt, hogy elolvassa mi bajom van!!! Szerencsére pont anyámmal voltam, aki időben észlelte a veszélyt és lefogott. Egyébként azt hittem neki megyek a tagnak.

Különben én is zenét szoktam hallgatni, illetve olvasok. Csak a vége felé amikor már tudom, hogy lassan én jövök le szoktam ezeket tenni mert ideges vagyok illetve így sem hallom soha, ha szólítanak. Valahogy visszhangzik vagy nem tudom, de mindig úgy szólnak rám (általában van ott ismerős, akár beteg akár dolgozó). Érdekes, mert szerintem csak nekem van ilyen gondom. Akárkit kérdeztem eddig neki ez sosem okozott gondot. Na de mindegy.

Amúgy nálunk sok ilyen ember van. Előfordul, hogy a buszmegállóban szólítanak meg és teszik fel ezeket a kérdéseket. De rajtam elég erőteljesen látszik, ha nem tetszik valami. Olyan dühös pszichopata fejet vágok, mint aki mindjárt leszúrja az illetőt.

Ettől függetlenül ész megáll, milyen emberek vannak!

Jut eszembe! Erre varrjatok gombot :D

Még régebben pont a buszra vártam, amikor egy pasas elkezdett kérdezgetni. Akkor sem volt világos, hogy mit akar de unatkoztam így válaszolgattam neki. Persze kamu név, cím, foglalkozás. Ő is mesélt magáról, mert visszakérdeztem. Aztán csörgött a telefonja és mivel tele volt a zsebe közben kipakolt a mögöttünk lévő betonra. Játékos hangulatban voltam (a sok kamuzás miatt) így felkaptam az iratait és megnéztem a személyijét. Úgy képzeljétek el, hogy végig hazudott ő is!

Máig azon tanakodom, mi volt a terve...

Vesegörccsel vártam az urológián (szülési fájdalom kb háromszorosa), épp azzal voltam elfoglalva, hogy minden fehér köpenyestől próbáltam morfiumot vagy fejlövést kérni, annyira bitang rosszul voltam (plusz 41 fokos láz).

Na, akkor akart velem csevegni egy idős bácsi. Finoman szólva nem voltam szociális hangulatban, csak olyannal akartam szóba állni, akinél van fájdalomcsillapító.

A non plus ultra az volt, amikor a bácsi előhúzta a táskájából a péniszpumpa implantátumát, hogy ezt fogják beültetni neki (bőr alá beteszik, alul kitapintható a pumpa).

Nem emlékszem már, hogy mit mondtam, de az összes létező udvariassági szabályt áthágtam, szerintem szóba került az édesanyja foglalkozása, lovak testrészei, rokonok felemlegetése, javaslat egy meleg éghajlatú hely látogatására....