Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Szerintetek ez most 4 év...

Szerintetek ez most 4 év lezárása a részéről? Nem értem a helyzetet.

Figyelt kérdés

Párommal 2 éve együtt élünk. Viszont egyik napról a másikra megváltozott, mindjárt részletezem.

Neki olyan a munkája, hogy van nap, amikor 14 órázik.. szóval tudom, hogy kiég benne, és igyekeztem olyankor minden feszültségem félretenni, hogy ne kapjon még abból is, próbáltam neki a lehető legnyugalmasabb légkört megteremteni, mosolyogni akkor is, amikor nehéz volt, mert ingerült volt. Amit mondom, megértek, hisz kevés alvással, rengeteg munkával biztos én is ingerült lennék, tehát igyekeztem úgy viselkedni, aminek én is örülnék fordított helyzetben. Finomakat főztem, megmaszíroztam, mindenben a kedvére tettem, úgy érzem.

A probléma az, hogy 4 napja kitalálta, haza akar költözni. És azóta nem is beszélünk, néhány negatív hangulatú mailt váltottunk, megállapodtunk (ill. kijelentette, én elfogadtam..), hogy most szünet van. A leveleiből semmi szeretet vagy együttérzés nem süt. Most lesz hétvégén a születésnapom, úgy volt, hogy elutazunk, nagyon vártam. De annyi volt a reakciója erre, hogy talán felhív hétvégén, talán.. Borzasztó, hogy nélküle kell töltsem, eddig 6 éve mindig együtt töltjük a saját helyünkön. Most ezt is eldobná. Nagyon szomorú vagyok, hisz nem keres, nem érdeklem, nem kell neki a szeretetem, a támogatásom. Elkezdtem magamban lezárni a dolgokat, de nagyon fáj, nem ezt szeretném. Szerintetek ennek a kapcsolatnak vége? Volt valaki hasonló helyzetben, voltak valakinek hasonló érzései? Úgy értem, én érzem, hogy szerelmes vagyok, mégis csalódtam. És nem tudom, ez a tüske képes lenne-e felszívódni idővel. Mert úgy érzem, nem szeret, nincs helyem az életében, erőszakkal meg nem tarthatom magam benne a kapcsolatban, ha ő menne, csak ahhoz nem elég bátor, hogy kimondja, vége. Csak a szünethez. Szerelmesen kéne kilépnem, úgy érzem, és hogy egy életre bánnám, hogy elvesztettem. De nagyot csalódtam benne. És az eszemmel tudom, hogy nem ezt érdemlem, mégis ragaszkodom hozzá.


2011. júl. 19. 08:31
1 2
 11/18 A kérdező kommentje:
Én 27 vagyok, párom 33.
2011. júl. 19. 08:54
 12/18 anonim ***** válasza:
Akkor vagy bepánikolt az elköteleződéstől, vagy másik nő. Én a helyedben személyesen elbeszélgetnék Vele és rákérdeznék.
2011. júl. 19. 08:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/18 A kérdező kommentje:
Mindenképp el fogunk személyesen beszélgetni, az nem kérdés. Csak az, hogy mikor, mennyire nyúlik hosszúra a szünet. És az is kérdés, hogy miről.. A hogyan tovább-ról, vagy a végéről.. És én sem tudom, melyik lenne jobb.
2011. júl. 19. 08:58
 14/18 anonim ***** válasza:

Ha egy kapcsolat jól működik, nincs olyan, hogy "szünet", pláne nem egyik napról a másikra. Aki maradni akar, nem megy el. Nekem is az volt az első gondolatom, hogy másik nő van a dologban, de ezt te talán jobban fel tudod mérni.


Ami nagyon feltűnt a kérdésedben, hogy miért tartottad annyira fontosnak leírni, mennyi mindent megtettél érte, a saját igényeidet is háttérbe szorítva, félretéve? Mert eddig ettől szeretett? Nem lehet, hogy éppen ez lett sok neki? Most csak találgatok, de ha ilyen sokat írtál erről, akkor nyilván van valami komoly jelentősége. Talán ezen a vonalon kellene elindulni, mikor beszélgettek, vagy gondolkodol...


Sok szerencsét, akárhogy is alakul!


N32

2011. júl. 19. 09:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/18 A kérdező kommentje:

Azt csak azért tartottam fontosnak leírni, mert nagyon nehéz időszakon megy keresztül a munkája miatt. Keveset alszik, hajnalban megy, későn jön. És hogy semmilyen olyan feszültség nem volt, ami ebből adódott volna.

De nagyon jót írtál. Így megvilágítva az alárendelt, önmagát háttérbe szorító szerepet, érdekes. Lehet, hogy túl sok volt neki, bár nem volt görcsös, hogy igyekezzek a kedvére tenni, csak éreztem, hogy most a saját bajaim háttérbe kell szorítsam ez a munkatempó mellett.

Amúgy azért is érdekes, mert múltkor unatkoztam, és végigolvastam a telefonomban a neki elküldött üzeneteim. Sokat kezdtem úgy, hogy bocs, hogy zavarlak. Feltűnően sokat. Olyan is volt, hogy ne haragudj, hogy írok, de.. Ritkán küldök neki üzenetet, de egyben végigolvasva tanulságos volt. Viszont érteni nem értem, sokat kell még tapasztalnom..

2011. júl. 19. 09:38
 16/18 anonim ***** válasza:

Szia! Az első válaszoló vagyok.

Azt hiszem, hogy az ide kiírt kérdésem és a kommentjeim közeli képet adnak Neked: http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__valas__19..

Ha már rákérdeztél: elég gátlásos srác voltam, nem voltam az a nőfaló. Korábbi kapcsolataimban követtem el hibákat, követtek el a partnerek is. Volt elmérgesedett végű is, de szerencsére csak egy. Amikor megismertem a páromat, akkor éreztem át először, hogy milyen KOMPROMISSZUMMENTESEN IGAZÁN SZERELMESNEK LENNI. (nem kiabálás, kiemelés)

A lány 17 volt én 26. Hatalmas l'amour volt. Amikor az első pár nagyon szerelmes hónap lement, nagyon szép időszak volt az, ahogy meghitten egymáséi lettünk lelkileg is. Az első nyaralásunk, a programjaink, ahogy ketten együtt "fedeztük fel a világot". A lány odáig volt értem, neki is, nekem is nagyon jó volt a 8,5 év különbség. Én is a tenyeremen hordoztam őt. Már kezdetektől fogva törekedtem, hogy a szerelemből szeretetté átalakulás úgy végbemenjen, hogy ne veszélyeztesse az együttmaradásunkat. Ahogy korosodtam, már így 30 felett, egyre hálásabb voltam a sorsnak azért, hogy Ő van, hogy együtt fogunk megöregedni, hogy jóban-rosszban együtt vagyunk. Sajnos ő egy nagyon zárkózott és kissé pesszimista típus, akit nehéz volt az önbizalomhiányból kirázni. De sikerült. Egy szeppent kis diáklányból mellettem lett belőle egy csodálatos NŐ. Nekünk is voltak hullámvölgyek, nézeteltérések, de soha nem harsány veszekedések. Ő olyan volt, aki azt akarta, hogy mindig kettesben legyünk. Ha már 20 perccel később volt a hazaérésemben, telefonált. Eleinte zavart, de azt mondtam, hogy ez az ára és elfogadtam. Ez csak azért érdekes momentum, mert ő sokallja az ő általa bevezetett "rövid pórázt".

Gondolhatod, hogy esik. Meglett nagy maci férfi létemre néha úgy könnyezek, mint egy kislány.

Én innen kaptam erőt és egy reménysugarat:

[link]

Néha az jár a fejemben, hogy BÁRMIT megteszek, hogy visszaszerezzem. Néha legszívesebben úgy elküldeném a .... és leordítanám a hajat is a fejéről. Néha próbálom őt is megérteni, néha a saját egóm háborodik fel. Néha legszívesebben elaludnék, hogy aztán úgy ébredjek, hogy csak rossz álom volt, néha szívesen elmennék egy szórakozóhelyre és végigdugnám az összes csajt.

Nem tudom. A lelkem mélyén a leghőbb vágyam, hogy újra egymásra találjunk, de ahogy telik az idő, egyre többször érzek mély haragot és tehetetlen dühöt.

2011. júl. 19. 10:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/18 anonim ***** válasza:
Kérdező, ne haragudj, megkérdezhetem mivel foglalkozik a párod?
2011. júl. 19. 12:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/18 anonim ***** válasza:
Nálunk is hasonló volt a szitu 5 év után. Szünet, meg ilyenek. Teljesen váratlanul. Mindenkit lehülyéztem aki azt mondta hogy biztos hogy van valakije. Aztán kiderült hogy csak egyedül én voltam a hülye. A munkahelyén ismerte meg. És nem is a kolléganője volt. A különbség annyi volt, hogy ő továbbra, a "szünet" alatt is éreztette velem, hogy azért ő még szeret, csak most elment az esze. Persze aztán már nem lett a kapcsolatunkból semmi. Ez a tüske még fel fog szívódni idővel, az rosszabb lenne ha kiderülne hogy tényleg van valakije. A következő kapcsolatodnál emlékezz rá, hogy ne rendeld magad ennyire alá a másiknak. Két ember van egy kapcsolatban. Mindkettőnek kell tennie érte nem csak az egyiknek. Például ne mosolyogj amikor ingerült:) Engem idegesítene ha ingerült vagyok és valaki a képembe vigyorog:D De komolyan. Ne alázkodj meg senki előtt. Egy kapcsolatban mind a két félnek vannak jogai is és kötelességei is. És az ő kötelességei sem kellett volna hogy kimerüljenek abban, hogy elmegy hajnalban dolgozni és későn jön haza. Utána a hátsója is ki van nyalva, még akkor is ha ingerült (mert fáradt, ez világos érthető). De ezért nem jár jutalom. Mármint a gorombaságért. Ha valaki úgy érzi hogy bármit megtehet veled az nem fog eléggé szeretni és tisztelni. Tisztelni pláne nem. Én értem hogy mi volt a célod, és miért viselkedtél így vele. Alap esetben ez nagyon szép dolog, és becsülendő, de általában pont az a személy nem szokta értékelni akiért teszik. Lehet hogy csak szimplán fontosabb volt neki a munkája mint a kapcsolatotok. Hisz te ez utóbbiért úgyis megteszel mindent, ő már minek strapálja magát. Aztán így szépen elhidegült. Vagy csak úgy magától, vagy jött egy kis menyecske aki újra lángra lobbantotta a benne rég kiégett tüzet, amitől újra értelmet nyert az élete. Nem kér többet a szürke hétköznapokból, a szerető kedveséből aki éppen hogy csak az orrát ki nem fújja neki, olyan szinten megtesz érte mindent. Szerintem változást akar (akart). Szenvedélyt, vagy csak azt hogy mindenki hagyja végre békén. Majd egyszer talán belátja hogy nem biztos hogy kezdésnek a megfelelő fronton változtatott annak érdekében hogy jobb legyen az élete. Hogy inkább a munkát kellett volna hanyagolni, és a párkapcsolatával többet foglalkozni. Reméljük rájön. De lehet hogy már csak későn:S
2011. júl. 19. 13:19
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!