Szerintetek ez most 4 év lezárása a részéről? Nem értem a helyzetet.

Párommal 2 éve együtt élünk. Viszont egyik napról a másikra megváltozott, mindjárt részletezem.

Neki olyan a munkája, hogy van nap, amikor 14 órázik.. szóval tudom, hogy kiég benne, és igyekeztem olyankor minden feszültségem félretenni, hogy ne kapjon még abból is, próbáltam neki a lehető legnyugalmasabb légkört megteremteni, mosolyogni akkor is, amikor nehéz volt, mert ingerült volt. Amit mondom, megértek, hisz kevés alvással, rengeteg munkával biztos én is ingerült lennék, tehát igyekeztem úgy viselkedni, aminek én is örülnék fordított helyzetben. Finomakat főztem, megmaszíroztam, mindenben a kedvére tettem, úgy érzem.

A probléma az, hogy 4 napja kitalálta, haza akar költözni. És azóta nem is beszélünk, néhány negatív hangulatú mailt váltottunk, megállapodtunk (ill. kijelentette, én elfogadtam..), hogy most szünet van. A leveleiből semmi szeretet vagy együttérzés nem süt. Most lesz hétvégén a születésnapom, úgy volt, hogy elutazunk, nagyon vártam. De annyi volt a reakciója erre, hogy talán felhív hétvégén, talán.. Borzasztó, hogy nélküle kell töltsem, eddig 6 éve mindig együtt töltjük a saját helyünkön. Most ezt is eldobná. Nagyon szomorú vagyok, hisz nem keres, nem érdeklem, nem kell neki a szeretetem, a támogatásom. Elkezdtem magamban lezárni a dolgokat, de nagyon fáj, nem ezt szeretném. Szerintetek ennek a kapcsolatnak vége? Volt valaki hasonló helyzetben, voltak valakinek hasonló érzései? Úgy értem, én érzem, hogy szerelmes vagyok, mégis csalódtam. És nem tudom, ez a tüske képes lenne-e felszívódni idővel. Mert úgy érzem, nem szeret, nincs helyem az életében, erőszakkal meg nem tarthatom magam benne a kapcsolatban, ha ő menne, csak ahhoz nem elég bátor, hogy kimondja, vége. Csak a szünethez. Szerelmesen kéne kilépnem, úgy érzem, és hogy egy életre bánnám, hogy elvesztettem. De nagyot csalódtam benne. És az eszemmel tudom, hogy nem ezt érdemlem, mégis ragaszkodom hozzá.