Nagyon könnyen elnyomnak az emberek. Mit tehetek ellene, hogyan, miként?

Időnként engem is lekezelnek, szerintem ez mindenkivel előfordul. Leginkább akkor fordul ez elő, ha rossz napom van, mert ilyenkor nem vagyok kellően magabiztos és összeszedett.

Egyébként egyetértek azzal, aki írta, hogy csak azzal lehet így bánni, aki hagyja. Hát ne hagyd!

Egyszerűen el kell határozni, hogy neked ez nem tetszik és nem fogod hagyni. LÉgy határozottabb, magabiztosabb, dominánsabb.

Én (nagyjából) tudom ki vagyok, tudom mire vagyok képes. Viszonylag tájékozott is vagyok, így általában mindenhez hozzá tudok szólni. Nem tudnak lekezelni, mert sok témában jártas vagyok így inkább én kezelhetném le őket.

Másfelől ha valamiről semmit sem tudok, az sem zavar. Én is tudok olyat mondani, akár ezret is, amiről a másiknak fogalma sincs. Emelt fővel tudom viselni az esetleges vereséget, s helyén kezelem a dolgokat úgy értem nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget.

Senki sem érdemli meg, hogy tiszteletlenül bánjanak vele és megalázzák. Akkor sem ha esetlegesen butább (nem rád értem, csak általánosságban) vagy bármi ilyesmi. Igenis állj ki magadért, és ne hagyd!

03:39-nek:

Én a 3:12-es tanácsai szerint élek, kivéve talán azt, hogy vannak elvárásaim mások felé.

Nekem is azzal kezdődött, hogy a legtöbb ember eltűnt mellőlem. Na persze ennek én rendkívül örültem.

Most sincs sok ismerősöm/barátom de inkább legyen így, mint olyan emberekkel legyek körülvéve, akiket legszívesebben lefejelnék, annyira zavarnak.

Egyébként nem csináltad jól. Azt mondod, mindenki leszart, tehát téged érdekelt ez. Engem nem érdekel, ha esetleg leszarnak. Alapvetően én is őket.

Egyébként szerintem bizonyos helyzetekben nagyon is jó a 3:12-es tanácsa. Kevesebb ismerőse lesz az embernek, de akik maradnak azokat legalább kedveli - jó esetben.

Különben kérdező... Ha nem fejted ki bővebben mi a problémád és szinte alig írsz, esetleg az életben is alig szólalsz meg, akkor ez nem fog menni.

Én se szeretek az emberekkel beszélgetni (úgy értem, ha valaki megszólít és a semmiről kell csevegni, aminek nem látom értelmét) megy egyáltalán... De ha nem megfelelően bánnak velem azt aztán nem tűröm el! Egy idő után pedig felismered, hogy nem akkor kell közbelépni, ha már megkezdődött a művelet, hanem eleve neked kell irányítani, hogy ne is kerülj ilyen helyzetekbe.

Na persze, ha alapvetően nem vagy domináns típus akkor ez kicsit nehezebb lesz. De határozott még lehetsz, vagy ami a kulcs, EGYENRANGÚ.

ma 05:19

remélem ezt a mesét még te sem hiszed el.Ha igen, ott komoly bajok vannak, valamilyen nagyon komoly lelki sérülés. Esetleg egy önvédő mechanizmus.

Tudom miről beszélek, én is megjártam ezt még gimnazista koromban.

1-2. osztályos koromban mondhatni mindenkivel jóba voltam az iskolában, évfolyamomban.

aztán 3-os koromban bejött pár dolog, így elég sikeres lettem. Akkor sokan elkezdtek emiatt utálni(magyar szokás), én pedig jobb módszert nem találván, elkezdtem valóban nagyképű és hűvös lenni, hogy távol tartsam magamtól az embereket, és azt higgyék, leperegnek rólam a szitkok és a pletykák. Nagyon szarul éreztem magam ezek miatt, de a megmaradt barátaimnak azt hangoztattam, hogy nem érdekel ki mit gondol vagy mond, de persze minden egyes szóbeli harc, amit megvívtam, nagyon megviselt. Aztán annyit hangoztattam, hogy nem érdekel, hogy egy ideig tényleg nem érdekelt, hogy ki mit mond, vagy hány barátom van, hogy néznek rám, ha megszólalok. A felismerésbe aztán, hogy mégis érdekel,pedig megpróbáltam titkolni, cirka 1 hónap eseményei durva játszottak közre, illetve az a 3 hónap, amikor egyetlen "barátom" sem volt képes felhívni, hogy menjünk valahová- kivéve, hogyha szívességet kértek tőlem.

Így most mondhatni önkéntes száműzetésem töltöm, érzelmileg távol az emberektől, a munkámba és egyéb szórakoztató könyvekbe merülve. Még el akarok így tölteni 1 évet, a régi ismerősöktől távol, hogy legyen időm átgondolni a dolgokat, és ne egy skatulyába bezárva legyek kénytelen cselekedni aszerint, amit "elvárnak", vagy megszoktak tőlem. Egyetlen egy barátommal tartom a kapcsolatot. Ja és 5 hónapra külföldre is költözöm októberben, aztán pedig felköltözöm pestre.

Gyűjts össze egy csomó dolgot, amit te kérhetnél másoktól. Pl. megkér valaki, hogy varrj fel egy gombot, azonnal tudod mondani: rendben, te meg vidd ki a szemetet. Írd meg a matek háziját: rendben, te meg a fogalmazást írd meg helyettem. Igen, el fog kopni mellőled egy csomó ember, de az ilyenekre nincs is szükséged. Kis dolgokkal kezdd, hogy jól be tudd gyakorolni. Lényeg, azonnal legyen kész a válasz.

Ha meg pl. a boltban bunkó veled egy eladó, kérdezd meg tőle, itt melyikünk kapja a fizetését, te, vagy én?

én is ilyen voltam, de megváltoztam, manapság már vissza szólok és nem hagyom magam :) igaz egy páran már elmentek mellőlem, mert hogy megtanultam őket kezelni, és így már nem vagyok jó nekik...blabla.

már ez jó jel, hogy felfedezted hogy változtatnod kell, már elindultál ezen a dolgon :) olvass sok könyvet, nézz filmeket, bővítsd a szókincsedet, és nyerj egy kis önbizalmat. először furán fogod magad érezni hogy 'één, én visszaszóltam, vagy hogy nem hagytam magam...?' de utána belejössz :) és próbálj meg nemet mondani. ne hagyd hogy kihasználjanak, próbálj a dolgok mögé nézni... ki lehet az aki kihasznál és ki az aki nem.

amúgy hány éves vagy?