Egyébként mindenkinek könnyen megy az önállósodás?

Nekem könnyen ment, nem okozott problémát mikor már külön költöztem. Nálunk a családban szégyellnivaló dolognak számított, ha mi ketten a tesómmal nem voltunk elég önállóak, apukánk mindig elégedetlenkedett, hogy milyen bénák vagyunk, nem vagyunk életrevalóak, ha nem tudtunk jól megoldani egyedül valamit.

Szóval még megkönnyebbülés is volt, hogy már végre nincs az állandó cseszegetés.

Így hát én mindig is nagyon önálló voltam.

"magányos az, aki nem érzi jól magát egyedül."

Az én szótáramban nem ezt jelenti,legalábbis nem így értettem...És az önállóság meg a felnőttség se ezt jelenti...Kicsit félreértelmezed a világot.

azt veszem ki a szavaidból, hogy túlságosan meg akarsz felelni és még valójában nem is tudod mi is az az önállóság.

pl. azért felhívod anyukádat, hogy mit vegyél fel aznap? na ez nem önállóság. viszont ha fogorvoshoz mész és felhívod anyukádat egy kis bátorításért, az bőven belefér :) én 28 éves vagyok, van már családom, de 10 perce tettem le a telefont, anyukámmal beszélem fél órát :) és minden nap felhívom, ugyanakkor minden szituációban megállom a helyem mivel muszáj :)

bele fogsz jönni csak ne görcsölj ezen annyira!

Én 19 éves vagyok, most fejeztem be az 1. évemet az egyetemen, de még itthon lakok, sőt bejárós vagyok. Minden nap vár itthon a meleg ebéd, bár kemény a suli és nem lenne időm mellette főzőcskézni, illetve lisztérzékeny vagyok, ami elég speciális diétát igényel, nem tudok menzán kajálni. De főzni még nem igazán tudok, csak nagyon alap dolgokat, pedig szeretnék megtanulni, de nem visz rá a lélek, túl türelmetlen típus vagyok.

Szóval elég nehéz, nem tudom elképzelni, milyen lesz az, amikor teljesen magamnak kell csinálni mindent, bár így is segítek itthon, de ez más. Egy jó ideig biztos szörnyen nehéz lesz, főleg annak, aki hozzászokott a kényelemhez, mert a szülei nem várták el tőle az önállóságot. Engem még 18 évesen is elkísért az orvoshoz anyám, az utóbbi időben már nem. Mindig mindent elintéztek helyettem, holott sosem kértem. Így megszoktam, hogy a s*ggem alá van téve minden, holott ezt sem kértem. utána meg szenvedhetek ez miatt, ha majd elköltözök. :( Nehéz lesz, félek tőle, de majd csak megbírkózik vele az ember, más is kibírta. :)