Egyébként mindenkinek könnyen megy az önállósodás?

Pont ilyen idos voltam mikor osszecucoltam a parommal.Minden happy volt aznap,masnap felkeltem es ugy gondoltam ennyi ebbol eleg volt,maga a tudat hogy egyedul kell vegeznem a haztartast kiakaszttt.

1honapig kinlodtam,amit lehetett elrontottam,szenne egett sultkrumli osszefogott ruhak ,aztan szepen lasan beleszoktam.

Fogorvosos példán mosolyogtam. :)

Teljesen önálló vagyok, bármit-bármikor. De vérvételnél és fogorvosnál a férjemnek be kell jönnie velem, főleg azért, hogy ne szökjek meg a székből...

Néhány éve bedurrant a bölcsességfogam, kvra fájt, ki kellett húzni. A fogorvos, az asszisztens és a férjem fél órán át könyörgött, hogy nyissam ki a számat és legyünk túl rajta. Én összepréselt szájjal ráztam a fejem, hogy azzal a fogóval be nem nyúlnak a számba. Pedig előzőleg megkaptam a szokásos érzéstelenítő adag háromszorosát, saját kérésre. Ettől azt se éreztem volna, ha amputálják a fejemet, de mégis...

Injekció, vérvétel, hasonló, férjem bejön és beáll az ajtóba, mert próbáltam már megszökni így. Őrködik :)

Igazából amíg otthon laksz addig nem fog menni az önállósodás. Tekintve, hogyha bármi akadályba ütközöl, akkor máris hívod anyát, aki kiment.

Nem tudom, nekem könnyen ment, mondjuk a főzés pl mindig is érdekelt, így 16 évesen már bármit tudtam főzni (persze, van amit szakácskönyvből :))

Egyébként az, hogy mennyire vagy önálló, nem függ össze azzal, hogy egyedül is jól érzed-e magad. Simán elviszem a hátamon a háztartást meló mellett, de nem bírok megmaradni egyedül (ezért mindig lakok valakivel :)).

23L

furcsa amit egyesek írnak.

nekem mondjuk kicsit speckóbb a helyzetem. nem én akartam elköltözni, de mégis úgy hozta az élet, hogy 19 évesen kaptam egy háztartást, annak minden örömével és gondjával együtt.

valahogy sosem volt kibírhatatlan sem a házimunka, sem pedig az, h összedobjak valami kaját gyorsan.

nem voltak olyan klasszik bénázásaim, hogy összemosom a piros ruhát a fehérrel és mindenem rózsaszín lesz, és a konyhát sem gyújtottam fel soha.

a fogorvosnál sem anyámat hívogattam, hanem azon epekedtem, h milyen jó hapsi a doki, és milyen poént mondok neki bölcsességfog-húzás előtt :D

nekem valahogy természetes volt, hogy egyedül kell megoldanom az életemet, mert pofátlanságnak tartottam volna, h minden apró nyűgömmel jóanyámat csesztetem. így is van elég dolga meg gondja, nem akasztok a nyakába 5 másikat.