Anyukám miért ilyen önbizalom romboló? Miért töri össze az összes álmomat?

14 éves lány vagyok. Egész életemben azt hallgattam, ahogy anyukám mondogatta, hogy 'Ne is reméld, az ilyenben kár hinni, nem lesz belőle semmi' Ezt már megszoktam... :( De most írni szerettem volna egy amerikai sztárnak, akit nagyon de nagyon szeretek. Néha úgy érzem, hogy szerelmes vagyok, és mindíg arra gondolok, hogy mi van, ha épp az én levelemet olvassa el? És mi lenne, ha pont engem követne vissza twitteren? De anyukám kerek perec megmondta 'Ez szánalmas. Úgysem fogja elolvasni. Ne higgy ilyen balf.szságokban. De ha neked ez jó... Ringasd csak álomvilágba' Szó szerint ezt mondta nekem, amitől el is bőgtem magam. Miért ilyen? Tudom, hogy nem valószinű, hogy elolvassa majd a levelemet, az esélye a nullát súrolja, de akkor is... Nekem egyedül ez jelent örömöt. Hogy rajongok érte, és reménykedek, hogy elolvassa, vagy találkozok vele. Most nagyon gyűjtöm a pénzem, hogy ha egyszer M.O.-ra jön vagy egy közeli országba, olyan jegyet tudjak venni, ami limitált és a színpad mögé szól. Vagy legalább olyat, ami előre szól, és látok is valamit. De anyukámnak ez se tetszik :( Szerinte, nem ilyen idiótaságra kéne gyűjtenem :S Tudom, nagy álmok ezek, de néha olyan jó álmodozni. Nekem más nem okoz örömöt. Akkora örömmel írtam azt a levelet, és gyűjtöm a pénzem már régóta, ő meg egyszerűen megmondja, hogy hülye vagyok, és semmi esély nincs arra, hogy valóra váljanak az álmaim. :"( Mit csináljak? Tudom, hogy nagy álmaim vannak, de én hiszek abban, hogy ha teszek értük, akkor talán van esély arra, hogy megtörténik. Nincs igazam? Akárhányszor elhatározok valamit, ő próbál eltántorítani. Bármibe belekezdek szerint lehetetlen, hogy sikerüljön. És már csak ezért is érzem úgy, hogy muszály bebizonyítanom, hogy igenis össze szedem arra a koncertjegyre a pénzem, és véghez viszem a céljaimat. Annyira szeretném egyszer bebiszonyítani az anyukámnak, hogy nem vagyok értéktelen, és nem vagyok akkora csődtömeg, aki nem tudja soha elérni amit szeretne. Mert szerintem ezt gondolja rólam :( Kamaszok, a ti anyukátok is ilyen? Vagy csak én reagálom túl? Mert nekem nagyon rosszul esik, hogy bármibe belekezdek ezt kapom 'biztatásul' :( Ti mit gondoltok?

Köszi a válaszokat, és bocsánat az esetleges helyesírási hibákért :(

14/L