A lányom teljesen bevadult, mit tegyek?

Próbáld vele megértetni, hogy az ő élete, az ő döntései, és a következményeket is ő fogja viselni.

Hogy képzeli el magát 25 évesen? Diplomás, sikeres nőként, akit a férje-párja a tenyerén hordoz, és mindent elérhet, amit szeretne? A képességei ehhez is adottak.

Vagy lepukkant, drogos, alkesz és kiélt vén ku.vaként, akit annyiba se néznek, mint egy taknyos zsebkendőt, és annyit is fog érni?

Amíg gondolkodik, melyik életút való neki, addig nincs mobiltelefon, tévé, internet, maradnak a könyvek, és menj el úgy otthonról, hogy elveszed a kulcsait.

Ha nem tudod vele megbeszélni, mikor ér haza, hát nem engeded el. Helyette nem tudsz hazamenni, de el tudod dönteni, hogy elmehet-e otthonról. Különösen azért, mert ha csinál valami marhaságot, téged vesznek elő.

Illetve feltétlen megkérdezném tőle, hogy ő minek nevezne egy 16 évest, aki bulizik, züllik, csak azért se fogad szót, és megüti az anyját.

Azt meg kerek perec közölném, ha még egyszer tudomásomra jut, hogy a díszes társaság közelébe kerül, értesítem a családvédelmet, és ne csodálkozzon, ha kiemelik a családból. Inkább a nevelőintézet, mint a kórház vagy a börtön.

"Benne felejteném" a megbeszélt határidő lejártakor a kulcsot a bejárati ajtóban - és kikapcsolnám a csengőt, kihúznám/kapcsolnám a telefonomat.

Csak azt a minimumot biztosítanám a lánynak, amit törvényes úton kötelességed biztosítani.

- Iskoláztatás, alapvető ruházás, élelmezés.

Nincs zsebbpénz, telefontöltés, internethasználat - és hasonlók, - van együtt (!) vásárlás, takarítás, mosogatás, főzés, mosás.

Mindezekkel együtt nem tartom helyesnek az ellenséges légkör fenntartását, - engedni kell, ha szeretné "megbeszélni" Veled a problémát a lány, - nagyon nagy lelki próba lesz egyszerre Anyának, partnernek maradnod, és higgadtan végighallgatnod a lány érveit, illetve higgadtan (!) elfogadtatni vele a saját értékrendedet, követelményrendszeredet.

Azt viszont meg kell vele értetni, hogy meg tudja nehezíteni a dolgodat jelentősen, de nyertesen nem kerülhet ki ebből a "háborúból".

Kemény próba előtt áll az "anyai szív", - tudom.

43/F

Már ne is haragudj, de hogy lehet rendszeresen hajnali 1-ig elengedni bulizni egy 16 éves gyereket? Egyszer-kétszer még oké, bár én még úgy sem engedném el, de hogy rendszeresen, szerintem itt nagyon elrontottad. Oké, elismerem, a mai tizenévesek szüleinek nagyon nehéz dolguk van, mert a csapból is az folyik, hogy a 15-16 éves csitrik már mindent megtehetnek, járhatnak bulizni, és sok szülő azzal van (a gyerek meg ezzel érvel), hogy másokat is elengednek a szülei, akkor én miért ne engedném el, nincs abban semmi rossz. De akármilyen sokan is csinálják, attól még nem helyes. Pláne ha tényleg nem akarod, hogy ugyanúgy járjon, mint te a korai terhességgel.

Nekem 16 évesen (most 20 vagyok, tehát ez nem volt olyan régen) este 8-ra, max. 9-re kellett otthon lennem, ha késtem, kb. egy hónapig nem mehettem sehová. Pedig nem is bulizni jártam, csak pl. átmentem a barátnőimhez, vagy bicikliztünk, sétáltunk, beültünk a Mekibe stb. Buliba kéredzkedni eszembe se jutott, tudtam, mert nekem megtanították a szüleim, hogy egy tizenéves gyereknek nem ott a helye. Persze rosszul esett, hogy a barátaimat elengedték, engem meg nem, de tudtam, hogy ha a szüleim valamit megtiltanak, akkor annak oka van, és tiszteltem őket annyira, hogy nem szöktem el otthonról, nem hazudoztam nekik (pedig sok "barátom" ezt javasolta, hogy mehessek bulizni velük), megpofozni meg saját magamat hamarabb pofoztam volna meg, mint az anyukámat. Persze azért lázadtam, titokban kipróbáltam a cigit, alkoholt (drogot azért nem), de nem láttam bennük semmi poént, így nem is szoktam rájuk. És mégis normális felnőtt lett belőlem, így utólag már egyáltalán nem érzem azt, hogy bármi is hiányzott volna a kamaszkoromból.

Szerintem ha előtte tényleg jó volt a kapcsolatod a lányoddal, mindent elmondtatok egymásnak, akkor érdemes leülni vele és beszélgetni erről. Először is mondd meg neki, hogy nem tűröd, hogy így viselkedjen veled, te nevelted, enni adsz neki, iskolába járatod, kap ruhákat, zsebpénzt stb. hálásnak kéne lennie. Mondd meg neki, hogy nem azért tiltod el, mert ki akarsz vele cseszni, hanem te már megtapasztaltad, milyen érzés a felelőtlenséged miatt fiatalon teherbe esni és apa nélkül felnevelni egy gyereket, és nem akarod, hogy ő is átélje ezt. Remélem, ha ahhoz felnőtt, hogy bulizni járjon, akkor ahhoz is felnőtt, hogy megértse ezeket a dolgokat. Esetleg ha minden kötél szakad, menj el nevelési tanácsadóba, bár lehet, hogy már késő egy 16 éves gyerekkel.