Mit lehet egy ilyen gyerekkel kezdeni?

Hasonló nevelést kaptam én is a szüleimtől. Most súlyos szociofóbiás, enyhe agorafóbiás és pánikbeteg vagyok. 2005 óta csak oda megyek, ahova muszáj, de soha nem egyedül. Sulit nem végeztem el. Barátaim nincsenek. Internetes munkám van. Soha senkivel nem találkozom. És ez nem fog változni már soha szerintem. A pszichiáter segített kicsit, meg a gyógyszeres kezelés, de aztán már oda sem mertem többet elmenni, mert nem volt, aki elkísérjen.

On: Nem tudom kérdező, hogy mit tehetnél. Nálam apukám kapott észbe, hogy valami nem stimmel velem, de én már annyira elszigetelődtem a külvilágtól, hogy (véleményem szerint) menthetetlen vagyok. Apukám azal próbálkozott egy időben, hogy nem vett nekem semmit, se ételt, se semmit az égvilágon. Azt hitte, hogy akkor elmegyek vásárolni egyedül... Nem mentem. Mondjuk, ha nem találok bennük partnerre, akkor biztos nem tudnám folytatni ezt az életvitelt, de őszintén fogalmam sincs, hogy mihez kezdenék, ha ki kellene mennem az utcára. De ez egy jó taktika lehet, bedobni az embert a mélyvízbe, akkor az életösztön rákényszeríti az embert a "cselekvésre". :-)