Hogyan szeressek ki belőle? Nagyon fáj, csak sírok. Ő az első szerelmem.

Nagyon eygszerű, az a bajod neked hogy gyerekes vagy és hisztis p*csa.

Ha az előző párodba nem is voltál szerelmes akkor miért volt akkora trauma? És különben is, az hogy már egy közösségi oldalra sem mehet fel, beteges. Nem fogja melletted sokáig bírni a megalázást és hogy bántani akarod, és amikor elhagy akkor majd mondhatod, hogy neked volt igazad, mikor pont te érted el ezt az egészet.

Csak a kérdést olvastam el, válaszokat, kommentjeidet nem.

Először is: most ti voltaképpen egy pár vagytok, vagy szakítottatok?

Mert, ha szeretitek egymást, akkor miért kellene "kiszeretned" belőle? Mert nem úgy ugrál mindenben, ahogy te fütyülsz? Tett ő olyat, ami megbocsáthatatlan és ellehetetlenítő?

Mert ha nem, akkor javasolnám az ész, a felvilágosultság, az intelligencia használatát jajgatás megy makrancos nyifinyafi helyett.

Ő is egy ember. A ti kettőtök kapcsolata két darab kapcsolat. Az egyik a tiéd ővele, a másik az övé, teveled. Nem szabad idealizálni a kapcsolatot, és ha netán valami 100 helyett csak 99,5% akkor egyből, azonnal szakítani, felejteni, drámázni, cirkuszolni. Nem kislány!

Megbeszélni! Nem indirekt közlések, nem célozgatások és frusztrált megjegyzések, hanem le kell őt ültetni és konkrétan, kerek perec megmondani neki, becsmérlés nélkül(¡ez fontos!), hogy mi nem tetszik neked, megindokolni és megoldást keresni. A párkapcsolat tudod nem egy habostorta vagy egy rózsaszín szappanopera, hanem két emberi lény összetartozása. Rajtatok múlik, hogy a hullámvölgyeket hogy kezelitek. Türelemmel, megoldást keresve, vagy örök feszültséggel ás állandó szakítani akarással.