Mit lehet olyannal kezdni, aki keresi a boldogságát, de ezzel árt másoknak?

Osztálytársamról van szó, egy éve jár a mi osztályunkba. Jóban vagyok vele, ugyanaz a baráti társaságunk.

Keresi a helyét, amivel nincs is bajom, de semmit nem kezd el magától, hanem ha látja, hogy valaki jól érzi magát, boldog, akkor megpróbál a helyére lépni, "kitúrni", szerintem nem is tudatosan.

Az elején a baráti társaságomba próbált úgy beilleszkedni, hogy ezzel kárt okozott-elfoglalt egy helyet a padsorban, ezért egyikünknek máshova kellett ülni, elhívott 1-1 barátnőt akkor valahova, amikor programunk lett volna stb.

Ez az elején nagyon zavart, és nehezen viseltem el, aztán elfogadtam a helyzetet.

Még 2 évig lesz az osztálytársam, aztán érettségi, de ezt még ki kell bírnom vele.

Egyre jobban kezdtünk kijönni egymással, mert aktívan kutyázom már 2 éve - kutyasuli, minden nap séta a parkban...

Ők kaptak egy kiskutyát a 2 másik helyett, akik nemrég pusztultak el. Velük semmit nem foglalkozott, életében nem sétáltatta őket, felelőtlenül ellették a szukát, nem értettek hozzá...

Az új kutyával kapcsolatban segítettem neki, hogy hogyan nevelje, elmondtam, hogy hozza el hozzánk a kutyasuliba, ahol segítek az oktatóknak. Amikor a kutya 8-9 hónapos lett, el is hozta a családja. Legtöbbször a nővére és az apja, aztán ő is néha csatlakozott. A tanfolyam utolsó pár foglalkozására már csak ő hozta, mert rákapott a dologra. Akkor vitte el először sétálni, előtte csak kerti dísznek gondolta. Nagy nehezen levizsgáztak, aztán elhozta a következő tanfolyamra, és már a parkba is elkezdte hordani heti 1-2szer. Aztán kitalálta, hogy majd ő is jön a suliba segíteni. Azóta arról beszél, hogy ő majd milyen oktató lesz, hogy fogja vezetni a tanfolyamokat… Nagyon közvetlen, és megállás nélkül beszél, tehát ha ott van, senki más nem tud érvényesülni. Azt hiszi, vicces, de rohadt fárasztó. Elképzelem, hogy ő is ott lesz, és én szóhoz sem fogok jutni, plusz amelyik kutyákkal foglalkozni kell, azokkal majd ő fog, holott nekem kellene, mert azóta vagyok boldog, hogy kutyázok, és ez nekem iszonyat fontos.

A másik, hogy a második vizsgája szépen sikerült, és azóta többször jár a parkba. Az elején, ha néha jött, mindig felhívott előtte, hogy megyek-e és mikor, mert ha én megyek, ő is jön velem. Van 3 gazda a parkban, akikkel nagyon jóban vagyok, az egyik egy pár 1 kutyával és egy gyerekkel, a másik egy lány két kutyával. Mostanában kapom tőlük a hívásokat, hogy jössz te is, mert itt vagyunk X-el (a kedves osztálytársammal). Bennem már ekkor felmegy a pumpa… Főleg, amikor odaérek és elkezdik mesélni, hogy X átment hozzájuk, és milyen jól szórakoztak, stb…

Már úgy viselkedik, mintha ő évek óta oda járna, és mintha én kezdő kutyatartó lennék. Alapnak veszi, hogy ő oda tartozik, én meg nem. Egyszerűen megőrülök tőle, és ha szóba kerül, vagy meglátom, már olyan ideges leszek, hogy jobb, ha nem kommunikálok senkivel…

Nem csak velem csinálja ezt, az unokatesómmal nagyon jóban van, és rá is rá van szállva. Unokatesóm elég aktív társasági életet él, ő pedig folyton rajta lóg, az ő társaságába jár, ahol SENKIT nem ismer, és mindenhol ott van…

Egy másik osztálytársam edzésére is elkezdett járni, azóta úgy csinál, mintha évek óta járna oda, és profinak hiszi magát, az osztálytársamat meg lenézi…

Nem bírom elviselni, de jópofizok vele… Értem én, hogy keresi a boldogságát és önmagát, de könyörgöm, legyen már kreatív és ne csak azt csinálja, amit mások, ezzel ártva nekik… Mit kellene csinálnom?

Köszönöm annak, aki elolvasta, és még inkább annak, aki segít!