Miért vergődik anyám, amiért elmegyek bulizni?
19 éves vagyok, és amikor egy órája, hogy a lányok hívtak ma bulizni és mennék, azonnal őrjöngeni kezdett. Mindig szigorúan fogott minket, talán két kezemen meg tudom számolni, hányszor voltam buliban - és most megint úgy tesz, mintha rossz lennék,csak mert menni akarok.
Állandóan ezt veri belém, hogy rossz ember vagyok, ha olyat teszek, ami neki nem tetszik. Egész héten dolgozok, nehogy már ennyi szórakozás ne jusson nekem... ordít és veszekszik, zsarol és fenyeget, hogy amíg ő tart el, alkalmazkodjak - ami oké, csak miért nem próbál meg ő is alkalmazkodni ahhoz, hogy most vagyok fiatal?
Igen, nem fairt dolog talán, hogy most szóltam csak, de nekem is csak most jeleztek... miért nem lehet most az egyszer a veszekedés helyett azt mondani, hogy "Rendben lányom, menjél, érezd jól magad." ?
19 évesen lehetnél annyira felnőtt, hogy megbeszéled vele a problémádat.
Amíg ő tart el addig tényleg ő diktál, de 19 évesen érthető az is, hogy néha szórakozni szeretnél.
Talán ha nem ilyen stílusban beszélnél az édesanyádról (vergődik???) és higgadtan, felnőtt módjára beszélnél vele, akkor ő se "vergődne".
Ezen sajnos nem tudsz változtatni, ha egyszer ő elkönyvelte magában, hogy bulizni menni egy rossz, csúnya és veszélyes dolog. Biztos félt is téged, de szerintem nem csak erről van szó.
Az én anyukám mondjuk nem ilyen volt (meg amúgy is tini voltam még akkor), de mindig mondta, hogy jajj, hát mi folyik ott, meg az a zaj, meg nem érti, mit szeretek én ebben. Egyszer mondtam neki, hogy tudod mit anya, gyere el velem, meglátod, mit szeretek benne. Hú, látni kellett volna az arcát :) Szerintem akkor nyugodott meg úgy igazán, mert ha tényleg olyan borzasztó dolgok lennének ott, akkor csak nem akarnám odahívni. Mondjuk ő tényleg nem kívánkozott oda, ezért abba is hagyta a piszkálódást, csak nehogy mégegyszer elhívjam magammal :) Pedig erről azóta sem tettem le, egyszer tuti elhívom anyukámat egy koncertre :D
Ja, és nekem huszonévesen mondta először, hogy "érezd jól magad", előtte mindig azzal engedett utamra, hogy "de nagyon NAGYON vigyázz magadra".
Annyi a tanácsom, hogy ne hallgass rá, ne hidd el neki, hogy te ettől rossz ember vagy, neked is jár a szórakozás. Viszont nyugi majd úgyis csak akkor lesz, ha már külön élsz, ha ennyire más a felfogásotok.
Igen, egyedül nevelt/nevel minket kiskorunk óta és elég depressziós ember. Rajtunk vezeti le a stresszt - és tessék, ebben is kiütközik a dolog. Ha ő egyedül van, nehogy már másnak jó legyen...
Már próbáltam megbeszélni vele, nem is egyszer. Nem lehet, mert szerinte teljesen jogos, hogy ő mindig ideges és nem lehet hozzászólni, és nem zavarja, hogy az évek alatt ettől kikészültem.
Egyébként nem így szóltam hozzá, sőt kifejezetten kedves igyekszem lenni vele annak ellenére, hogy folyton balhézik, de most felidegesített. Megbántott. Megalázott...
Sajna ez a "jöjjön velem" dolog se válna be. nem olyan típus.
Nem adtam rá okot, hogy féltsen. Nem szoktam részegen hazatántorogni, sem drogozni, még csak pasikkal se kavarok bulikban.
De igenis el fogok menni. akkor is ha veszekszik - csak ettől megint kész leszek. Nem bírom a folyamatos balhékat, mégis abban élek.... hát olyan nagy kérés, hogy néha az én boldogságom is nézzék?
komolyan, úgy árzem most magam, mint egy hisztis kamasz, aki mindenféle sérelmeket sorol, de tényleg nagyon fáj most ez az egész...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!