Állandóan kutat a szobámba, s még mindig beleavatkozik az életembe. Jogosan? 20L
"Mikor lesz ennek vége" kérdezője vagyok:
Teljesen passzol minden a kettőnk történetében, én nagyon megerősödtem emiatt az élet minden más területén, de ha róluk van szó, egy rossz elszólásuk, és egyből elpattan a húr, és a legnagyobb baj, hogy már nem tudom felhúzni magamat rajtuk, csak bánatosan sírok és sírok.. A lelkem megy rá, emésztem magamat belülről. Folyamatos testi problémáim lettek, lumbágóm van 22 évesen, sztk-ba járok kezelésekre, és minden egyéb más probléma amit nem akarok leírni. Egy ismerősöm szerint mindez a lelki problémák kivetülése. Amikor nem bántanak, jó minden, kivéve a rettegést magamban, hogy mikor hívnak fel idegesen, és mi van már megint. Ha baj van, egyből becsípődik a derekam, hátam, hányok és minden előjön.
A múltkor nyertem egy szépségversenyt, kihívtak a színpadra egy fesztiválon, pedig nem is tudtam, hogy van ilyen verseny. Én voltam utána a rohadt kva, és kislányom az eszeddel tűnj ki, ne azzal hogy nézel ki. Ezekre most mit mondjak?
Majdnem minden passzol. Kivéve az, hogy az én szüleim nagyon buták, sok mindennel nincsenek tisztába v. rosszul tudják,és ez miatt is rengeteg a veszekedés. De inkább már fel se "lázadok".. rájuk hagyom.
A verés nálunk is gyakori volt, most már nem ütnének meg szerintem. De régebben a barátaim előtt is megpofoztak. Sőt volt olyan, hogy nálunk volt egy barátnőm,apám megpofozott,majd a sarokba kellett térdelnem.
Csak azt nem értem, hogy miért nem veszik észre magukat, hogy ez nem normális? Te beszélgettél velük erről?
Igen, számtalanszor beszélgettünk. Azt hinné az ember, mert pedagógusok, majd könnyebb velük beszélgetni. A beszélgetés csak az ő lelkiismeretüket oldotta meg, és abban a hitben tartotta őket, hogy a szigor ehhez a lányhoz kell. Rituálészerűen bocsánatot kellett kérnem, amit elutasítottak, és azt modnták, menjek vissza később, mert most látni sem tudnak. Ha nem mentem vissza újra bocsánatot kérni, kezdődött minden elölről. A beszélgetés így nem oldott meg semmit. Ők elmondták mit akarnak, én kussolhattam, esetleg adott apám szót, de nem is figyelt, mit mondtam. Volt egy időszak, hogy elkezdtem fenyegetőzni, hogy megölöm magam, ha nem hagyják, hogy elmondjam az érzéseimet, akkor néha megdöbbentek. De sosem vittek voilna el pszichológushoz, mert féltek attól, hogy a pszichológus őket okolja. Meg anyám azt mondta, hogy minden pszichológust ismer a megyében, és ezzel csak leégetném a családot. Megint fontosabb volt a kifelé mit mutatunk téma, mint hogy a lányunk segítségre szorul téma.
Szóval, hogy meg tudod-e beszélgetni velük, ez nagyban a személyigégüktől függ. Az én szüleim csak hergelik magukat, így nem lehet pontot tenni, pláne nem kompromissziumot kötni. De ha van egy nyugodt pillanatuk, az elkaphatod, és próbáld meg, már ha ők nem képesek a dolgokat szépen elintézni.
Komolyan, nem vagyunk mi testvérek??
Engem elvittek pszichológushoz, addig járhattam, míg nem arra került sor, hogy anyámmal akart beszélni a pszichológus... Azóta is ha példának felhozom, hogy "de hát a pszichológus is megmondta, hogy valami nincs rendben anyával.." Apa erre "az egy hülye ..."
Nincsenek barátaik, nem járnak társaságba, egész nap a TV előtt ülnek... nem hiszem el, hogy nem veszik észre magukat, hogy velük van a baj??
Te szüleid ilyen téren hogy állnak?
Nem offolás - hanem az életben maradáshoz szükséges:
" - Kell egy kis áramszünet - ".
http://www.youtube.com/watch?v=vn9XJiYYq-8
Barátsággal:
Legszívesebben megírnám, hogy miket írtatok....hogy lássák, mások sem tartják helyesnek amiket csinálnak... Az kéne, hogy valaki megmondja neki, hogy EZ ÍGY NEM JÓ!!
De sajnos, nincs olyan ember,akinek a szavára adnának is valamennyit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!