Minden noben (anyaban) benne van az "anyos" hajlam? (rossz tulajdonsagokra gondolok)

Valószínüleg továbbra is gondoskodik. Én az én anyósommal a legelején megbeszéltem, hogy amennyire lehet visszafogja magát, igyekszik a mi életünkbe nem beleszólni. Ha mégis úgy érzem, hogy beleszól, akkor szólni fogok neki és megbeszéljük. A 18 év alatt ha kétszer kellett neki szólnom.

Tehát ez önkontroll kérdése. Ő szereti annyira a fiát, hogy hagyja a saját életét élni.

Szerintem igen, és csak nagyon tudatosan lehet "visszafogni", talán sok pszichológiai ismerettel..stb, és ez minden anyós saját maga döntése (ahogy az egész életünk is)! Tehát igen, bennem is (bár meny vagyok még)!

De amit írtál, az jellem kérdése is, ott még meg lehet próbálni megbeszélni, szerintem ez még viszonylag könnyen orvosolható, mert lehet, ő is elfogadná érveidet. Szerintem az anyósjellem az, amikor direkt a hátad mögött fúr, mások előtt színlel ( de bezzeg négyszemközt!)...stb. Pl. az enyémmel látszólag jó a viszonyunk, de azért a múlt héten négyszemközt szó szerint röhögve kívánta részvétét apu halálának napján és rögtön utána még egy gyereket uszító megjegyzés is, pedig amúgy még időseket is gondoz és senki sem gondolná róla.

Hogy viseltem, amikor 2 órával hogy megtudtam, meghalt apu, férjem értesítése után az első, akivel találkozok, így viselkedett? Szemrebbenés nélkül, ez ugyanis csak egy húzása volt az eddigi sok közül, tudnék még sajnos több hasonlót írni az elmúlt 5 évből. Tudom, hogy valószínűleg sok fájdalmat élt át, ha erre képes, csak sajnos ez nem vigasztal. (Panaszkodni is szokott, meg szoktam sajnálni, vígasztalni is, látszatra tényleg oké minden köztünk.) Férjem természetesen tud ezekről, ő 2 tűz között van, bár egyre jobban átlátja, hát ez idő kérdése. Sajnos anyósom az összes körülötte élőt "kijátsza" a saját céljai érdekében, észre sem veszik, ahogy mindenkit úgy irányított eddig ahogy akart.

Jobban örülnék, ha legalább nagyszájú lenne, odamondogatna, és mások is látnák az igazi természetét, de ő alattomos, színészkedik. Mindenki azt hiszi, hogy mindenben segít minket! Időseket is gondoz, csak úgy hazaviszik a nehezen járókat a templomból, a fél falunak nagyon finom süteményeket süt. (Na, ebből úgy kapunk, hogy pl húsvét utáni nap vagy aznap este, tehát ha vendég jön, arról nekem kell gondoskodni, de ez a legkisebb baj, nem is érdekes, csak senki sem gondolná. Ha meg az ő rokonai jönnek, velük együtt jön át és hozza a sütit.) És annak is jobban örülnék, ha egy évben csak egyszer látnám, de sajnos itt "kötelező" szülinapok, nagy családi összejövetelek vannak, amin pl. a múlt vasárnap mellém ült! (Később jöttek, és mi a baba miatt már az asztal sarkánál ültünk, ők ülhettek volna máshová is.) Kiegyeznék azzal, hogyha nem segít, legalább ne ártson, és ezt természetesen vállalja fel mások előtt is, mármint ne játssza meg magát pl a lánya előtt. Ha eddig eljutunk, sem fogom szeretni, de tiszteletben tarthatnánk egymást.

Most így visszaolvasva az írásokat, szerintem ha abban a helyzetben lennék, hogy nagyszájú lenne, akkor biztos az nem tetszene, és ha sosem látogatná az unokáját, azt jegyezném meg, és azt gondolnám, hogy az a legrosszabb. Most, hogy tudom milyen, hogy alattomos, minden mást jobbnak látok. Úgy látszik, ilyen az emberi természetünk, mindenki a saját fájdalmát látja legnagyobbnak.

Amúgy pl amikor a pici megszületett, 8 nap alatt csak egyszer volt benn 10 percre, miután a férje 2. unokatesójának anyósánál min. fél órát ült a másik részlegen (legalábbis apósom addig velünk volt, rá várt). Tehát nem mintha annyira érdekelné az unoka, de ez nem is zavar, csak befejezné az áskálódást a férjemmel és gyermekemmel való kapcsolatomban, és foglalkozna magával.

Nektek is minden jót kívánok, hogy javuljon a kapcsolatotok anyósotokkal!

Tegnapi 21:08-as