Joggal várhatom el, hogy ha akármi van, megosszák Velem a szüleim, akikkel levélben tudjuk tartani a kapcsolatot- pláne ha én is megírom, hogy éppen milyen gondunk volt, beteg volt valamelyik gyerek. Stb?

És nekik vajon higgadtan elmondtad ezeket? Szépen megkérted őket arra, hogy bár tudod, és köszönöd, hogy jóindulatból nem osztották meg veled ezeket a híreket, de a jövőben inkább tegyék, mert ez neked fontos?

Vagy mérges lettél, kiabáltál, meggondolatlan dolgokat mondtál nekik?

Esetleg egyik sem, csak magadban dühöngsz, itt írsz ki kérdést, miközben ők nem is tudják, hogy érzel?

nem tudsz mit tenni,az ő döntésük,h megosszák-e az ilyen dolgokat. nagypapám mindig titkolta-a mamámmal együtt-h mennyire beteg. csak ők tudták. látszani nem látszott semmi. néha le kellett mennie kezelésekre,meg is látogattuk,nagyon fitt volt és jókedvű. aztán egy nap hívott mami,h papi haldoklik. szóhoz se jutottunk. kiderült h leukémiás volt. mire beértünk volna,meghalt.

akko nagyon dühös voltam,h el se búcsúzhattunk,és ha a mami elmondja talán találunk gyógymódot..

de végül megértettük,h ez csakis az ő döntésük lehet,h mit szeretnének,nekünk pedig tiszteletben kell tartanunk