Anyukám olyan gonosz! Miért lehet ilyen? Hogy változtassam meg?

A válasz írója 80%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 14:08

Nem voltam szemtelen, cinikus. Epp ez az anya ilyen. Azt nem is irtam, hogy kerdezo nevelje vagy valtoztassa meg az anyjat. Lehetetlen.

Igenis, ennek az anyanak, nonek, valami elmibaja van, legyen az depresszio, mereg, fajdalom vagy szenilis gondolkodasa.

Be kell látnunk azt, hogy ha valaki felnőtt, még nem jelenz azt, hogy okos, etikus és hibátlan.

A hibákra rá lehet mutatni, tükröt lehet tartani valaki elé, de nem biztos, hogy tanul belőle. Ehhez megfelelő iq is kell...és néha az is hiányzik.

aki azt irta, hogy mindig minden korulmények kozott az anya mellett kell állni, az beteg. és még az, hogy a kérdezőre hárítja, hogy talán ő bántotta. neked mi bajod van? talán te is ilyen vagy, ezért véded ennyire?

attól még, hogy valaki szül egy gyereket, és eteti x évig, attól még nem lesz belőle isten. akkor lesz belőle isten, ha szépen felneveli a gyerekét, öntudatosságra ösztönzi, segít felépíteni a személyiségét, és megfelelően kezeli a problémákat, erre megtanítja a gyereket, és megfelelő példaképet állít elé, amiből meríthet a gyerek. na, akkor leborulok előtte, és mellette állok. nem a kérdező tehet arról, hogy milyen az anyja, nem a kérdező tehet arról, hogy az anyja annyira gyenge szerencsétlen, vagy buta, hogy nem bírja felismerni a problémát, és kezelni azt, és nem, nem kell eltürnie, és nem a kérdező tehet arról sem, hogy nem akar vele mutatnozni. nem a gyerek felelőssége. de mivel érdekli, nyilván szereti, és ha már feltett egy ilyen kérdést, akkor érdekli.

sajnálom, ha nem jól reagáltam, felháborítónak tartom az anya=isten elterjedt hülyeséget.

kérdésedre válaszolva: mondd meg neki, hogy ez így nem normális, nézzen magába, keresse meg a bajt, és kezelje. akár segítséget is kérhet. de előtte be kéne látnia, hogy gond van. őszintének lenni nehéz.

"anyukádat nem kritizálhatod, ez alapszabály"

- gondolj arra, mikor az anya megengedi, hogy a gyerek végignézze, hogy veri az apja

- gondolj arra, mikor az anya vedel mikozben a gyerekre kéne vigyázni

- gondolj arra, mikor az anya üti a gyerekét

- gondolj arra, mikor az anya szavakkal rombolja le a gyerekét

- gondolja arra, mikor az anya önzően magához láncolja a gyerekét, ezzel életképtelenné téve őt

- gondolj arra, mikor az anya annyira nem törődik a gyerekével, hogy a jövőben a gyerek a zűrben érzi majd jól magát

millió másik példa is van még. szóval ne papolj itt alapszabályokról, mert szánalmas, beszűkült kamu.

Tudom, hogy nem túl friss a kérdés, de nem tudtam elmenni az egyik válasz mellett: anyukádat védened kell, kiállni mellette, szeretni és tisztelni. Ez valóban igaz abban az esetben, ha van anyukád. Én sajnos szégyenlem, hogy az az ember a biológiai anyám, aki. 2 húgom (17 és 19 évesek) van és egy kisöcsém (becsúszott baba). Apámmal már akkor elakarta válni, amikor velem volt terhes (20 éve). Meg sem tudom hány éjszakát sírtam át abban reménykedve, hogy ez az egész csak egy rossz álom, s reggelre vége lesz. Anya ivott (iszik), elveri a pénzt (azt is, amelyet mi kerestünk), ordít velünk, kihasznál, becsap, átver mindenkit. Folyamatosan kikapcsolnak valamit, a bank viszi a házat. Engem 18 évesen (miután nem kapott utánam már pénzt) kitett otthonról. Mindig ötös tanuló voltam, most egyetemre járok, bár még mindig a szomszédban lakom a nagyszüleimnél. Ez az ember számomra nem csak nem anya, hanem még csak nem is nő. A legnagyobb félelmem az, hogy olyanná válok, mint ő. Ha egy napon erre ébrednék, hogy olyan életem van, mint neki, akkor szépen kimennék a konyhába és felvágnám az ereimet. Eszméletlen mennyiségű düh, harag és szánalom van bennem. Azonban tudom, hogy túléltem. Erős vagyok, bármit is mond nekem (naponta többször találkozunk) próbálok erős maradni. Dolgozni persze nem dolgozik. Nem is akar. Hallani sem akar arról, hogy elmenjen akár gyárba dolgozni, ha nem talál mást (,de mikor feldobtam neki a gyár lehetőséget, még ő volt felháborodva, hogy hogyan képzelem ezt..) Azelőtt is részmunkaidőben dolgozott egy cégnél, naponta többször hazatudodd jönni. Persze elvárta, hogy készen legyen a házi feladatunk, a lakás csillogjon, legyen étel az asztalon. Terhes lett 3 éve az öcsémmel, azóta meg sem próbál munkát keresni. Csak hajszolja magát a hitelekbe és az ivásba. A "legviccesebb, hogy közel 2 azaz KETTŐ évig nem volt áram a házban. Egyszerűen kikötötték. Mosogatni évekig tálban kellett gázon melegített vízzel, fürödni fazékból, gyertyákkal világítani. (Mi [gyerekek] szerenécs sokat lehettünk a nagyszüleimnél.) A kistestvéremet is a nagymamám, én, illetve a testévreim neveljük.

Hirtelen ennyi. Sokszor most is elsírom magam, amikor látom, hogy a barátaimat mennyire szeretik a szüleik. Hatalmas segítség a barátom, akivel 2 éve együtt vagyunk. Az anyukája szeret engem, és az egyik középiskolai tanárnőm is a "pótanyám" lett. Ettől függetlenül nem kívánom senkinek azokat az éveket, amelyeket és "gyermekkornak" és "gondtalan tinikornak" nevezhetek.