Nem akarsz gyereket? Miért?

Én sem szeretnék gyereket. Nem tudom, ahogy írta valaki h nincs különösebb indok.

Úgy vagyok vele, mint a zsiráfokkal: szép, szép, de otthonra azért nem kéne. :)

Mert különben szeretem a gyerekeket, bébiszitterkedtem is, van kistesóm is. Egyszerűen nem érzem, hogy kellene, vagy hogy szükségem lenne rá. Bár 10-15 év múlva nem tudom megmondani, hogy akkor is ezt fogom-e gondolni, de most így vagyok vele.

Ú

20L

Több oka van.

1. Nincs lakásunk, itthon lakunk, albérletbe nem szülök, lakáshitelt nem veszünk fel (nem is kapnánk szerintem)

2. Megszülni, babázgatni könnyű, de vajon milyen emberré fog válni mire felnő? Tudok belőle normális embert faragni?

(Nézve a mostani fiatalokat mi lesz itt 20 év múlva?)

én nem attól félek, hogy rossz anya lennék... és bármi áron szereznék pénzt, hogy el tudjam tartani a gyerekem.

de engem sosem szerettek a férfiak, mindegyik csak egy dologért akart velem járni (én meg azért nem).

nem vagyok szerethető, és nincs társam, egy gyereknek pedig apa is kell.

én ezért nem vállalok.

20/L

Sok érdekes válsz érkezett. Az első fiamat 21 évesen szültem. A másodikat 35. A két véglet. Azt hiszem, ha nem is akarnék gyereket, mindenképpen szülnék, jó fiatalon. Egyszerűen az ember könnyen veszi és hamar megnő és még mindig fiatal maradna nőnek, tanuláshoz, bármihez. Mondjuk ez nem egy olyan dolog amit le kell tudni, de nekem a nagyfiam a haverom is és döntő a véleménye. Régen is voltak anyagi problémák, sőt régen az egész generáció egy házban lakott (mondjuk én belehalnék) De lehet, hogy valaki idegenkedik, hogy a testében nővekedjen egy gyermek. Az biztos, ha úgy érzi, hogy nem adna meg bármit hogy gyereke lehessen, akkor tartson kutyát :) ez csak vicc

Nem tudnám elképzelni az életemet a gyermekeim nélkül és bármi van öröm, bánat ott vagyunk egymásnak és remélem majd ha vénszatyor leszek rámnyitják az ajtót.

Édesapám csendes, visszahúzódó ember, rengeteg rossz dolgot örököltem tőle és édesanyámtól is. Félénk lettem, soha nem mertem visszaszólni ha valaki durvábban szólt hozzám. Nincsenek barátaim, nem volt barátnőm. Nagyon zárkózott vagyok. Akárhol járok mindig beégek valami egyszerű dolgon, állandóan kellemetlen helyzetbe hozom magam, mert nem tudok logikusan gondolkodni... ...szeretnék poénkodni, de nem tudok, semmihez sincs egy értelmes gondolatom, semmihez nem tudok hozzászólni stb.

Alacsony vagyok, szőrös mint egy majom, úgy nézek ki mint valami nagyon félresikerült dolog.

Ezen kívül a "fél világ összes betegségét" megörököltem, állandóan gyógyszert szedek, az érdeklődési körömben nem tudok tanulni, mert egészségügyileg nem vagyok rá alkalmas.

Még fiatal vagyok, de az eddigi életem majdnem csak szenvedés volt, mert semmi sem úgy alakult ahogy szerettem volna. Azért, hogy miért van ez így, én is felelős vagyok, de szerintem jobban a gének határozták meg.

Ezért nem akarok gyereket, mert talán neki is ilyen élete lesz, de ezt én nem akarom.

Ott már gond van, ha valaki azt hiszi, hogy a gyerek az élet egyetlen értelme...

Nekem egyszerű a válaszom: nem szeretem a gyerekeket.

Engem idegesítenek a gyerekek. Meg ez a felfogás, hogy egy kisgyereknek mindent lehet, mert gyerek és a világért se szólnának rá, hogy hagyja abba a hisztit, ordibálást, némelyik a földhöz veri magát a boltban, vagy elkezdi dobálni a joghurtokat a közértben, mert hogy ő azt utálja és inkább enne csokit. Elkényeztetett kis majmok mind, nekem nem kell ilyen, olyan jól elvagyok nélkülük!

21/L