Mit tegyek az idegbeteg családommal?

Nagyon sajnállak :( én is hasonló helyzetben voltam mint te...nekem már picit normalizálódott a dolog. anyám idegbeteg és álltalában apám sem külömb...Egy darabig rémálom volt az életem. Megvertek a szüleim a semmiért. Minden nap arra értem haza hogy anyám ordít apám meg helyesel. 3x volt agyrázkódásom egy hónap alatt. elmentem orvoshoz, elmondtam mi volt anyum csak nézett mert nem tudta hogy apám úgy felpofozott hogy elestem, be ütöttem a fejem.(agyrázkódás, felrepedt a fejem). kb12 éves koromtol ez megy még nincsen vége és talán nem is lessz. (17 vagyok) de már nem élek othon. Én rocker vagyok és anyám ezért is elítél meg mert nem vagyok rendmániás. Pszichológushoz jártam de csak azért mert a gyámügy rá jött a dologra, de tenni nem tudtak semmit ...sajnos....vagyis ők ezt mondták, de szerintem nem is akartak tenni semmit. volt egy időszak életembe amikor vagdostam az ereimet.... meg akartam halni. egyre rosszab lett minden anyám meg akart ölni ...féltem késsel aludtam...el torlaszoltam az ajtómat rettegtem....Óránként felkeltem (be állítottam az ébresztőt) féltem hogy nem lessz reggel többé...anyám gyülöl gyülölt mindig is. A saját szoba nálunk úgymond kiváltság. nem csukhattam be(mert hogy azt ki kell érdemelni). mindig azt halgattam hogy az nem az én szobám..én ott egy senki vagyok. Voltak nagyon durva veszekedések. pl. klausztrofóbiás vagyok és bezártak. ki akartam ugrani az emeletről. akkor anyámék bevitettek az idegosztályra. Amikorpánik rohamot kaptam akkor azt mondta hogy egy pofon majd helyrehoz engem. Késöbb ebböl asztma lett(félig meddig örökölt).amiko 14 lettem össze jöttem egy csávóval,életem eggyik legrosszab döntése volt, majdnem megölt....mikor ennek a kapcsolatnak vége lett akkor össze jöttem egy másik fiúval.Ő megmentett.itt lakok nála(már a vőlegényem)le szöktem hozzá és azóta itt lakom.De még nem tökéletes minden....még nem töltötem be a tizennyolcat, még nem hagynak békén, sem a szüleim sem más.most normálisabb azért a helyzet apám normálisan viselkedik velem, anyám meg ritkán hív, de azt is csak érdekből. most jelenleg válófélben vannak. egy éve a tizenhatodik születésnapomon dobott el anyám véglegesen. nem nagyon vannak már rokonaim. csak a mamám. más meghalt vagy már nem érdeklem...rettenetesen szomorú vagyok miadta...de hát ez van. el fogadtam hogy ha vissza mennénk...mert mostmár ketten mennék(barátom és én) akkor minden kezdődne előről talán még rosszab is lenne. mert érte ölni is tudnék.őt nem akarom elveszíteni....talán majd egyszer helyre jön

egyépként neked meg csak azt tudom tanácsolni hogy ne legyél sokat othon. ha vannak barátaid akkor menny hozzájuk ...kerüld a beszélgetést a szüleiddel. vannak dolgok amiken már nem lehet javítani.szia