Hogy lehetne megértetni a szüleimmel, hogy nem akarok barátnőt?
Én az az igazi magányos farkas típus vagyok, aki nem azért van egyedül, mert úgy hozták a körülmények, hanem mert úgy jó neki. Van kb. 5-6 igazi barátom, velük találkozok elég gyakran, de ezen felül nekem semmiféle emberi kapcsolat nem hiányzik. Ha nem tudok TOTÁL egyedül lenni (azaz senki ne szóljon hozzám és a közelemben se legyen) napi 4-5 órát (és hetente 1-2 napot) legalább, akkor egy idő után ideges, feszült leszek, nem bírom egyszerűen. Voltak próbálkozásaim lányokkal, de mindig kudarcba fulladtak (miattam), mert nem volt kedvem velük olyan gyakran találkozni, ahogy ők szerették volna, így a kezdeti nagy lángolás amikor elmúlt, már kötelességgé vált az egész, és menekültem a kapcsolatból... nem nekem való ez a kapcsolatosdi. A szüleim viszont ezt nem hajlandók megérteni, már feljött minden, még az is hogy meleg vagyok (NEM), de ami még idegesítőbb, hogy néha szednek össze-innen onnan egy csajt, sutyiban, hogy ne vegyük észre mi célból, bemutatnak minket egymásnak, egy részének meg is tetszek (elsőre nagyon elbűvölő tudok lenni, nem mutatom ki a fogam fehérjét XD), és aztán jön a kínos rész mind a szüleim, mind a lány felé, amikor rájövök, hogy mi célból volt ez az egész, és lerázni magamról...
Pl. most is volt egy olyan, hogy egy baráti házaspárt úgy a szokottnál gyakrabban hívták meg magukhoz, (én meg nem messze tőlük lakok, és át szoktam ugrani kajálni), akik persze mindig hozták a lányukat, aztán a lánynak megtetszettem, rám hajtott, párszor volt is nálam de nem volt semmi mert mindig elmenekültem, meg leráztam. És nekem is kínos a szitu, a lánynak is, és a szüleimnek is.
Hogy lehetne megmondani nekik, hogy álljanak le? Már próbáltam szép szóval, mindennel... meg hogy tudnám elfogadtatni velük, hogy én ilyen magányos típus vagyok, és eszem ágában sincs barátnőzni? Mert emiatt is mindig morognak, hogy milyen antiszoc vagyok... és? Én dolgom. Gondolom azért is nehéz ezt megérteniük, mert egyke vagyok...
Mit tehetnék?
24/F
Igen, ezt mondták már mások is, hogy biztos még nem jött el az Igazi, lehet, ezt nem tudhatom. Egyébként sok területen alkalmazkodóképes vagyok, de ez az egy, az egyedüllétre való igény, ebből nem tudok, nem vagyok képes engedni.
Pl. egyetem alatt albérletben laktam, és mindig vártam a hétvégét, hogy hazahúznak a lakótársak (pedig nem is egy szobában laktunk), és végre otthon lehetek tök egyedül :D Az volt a hét csúcspontja. Volt olyan, hogy direkt hétközben mentem haza és ellógtam egy-két órát, csak nekem legyen meg az a hétvége egyedül :D
Amúgy próbáltam már a szüleimmel mindenhogy beszélni, meg próbáltam ezt is, hogy lefoglal a melóm meg a hobbijaim, erre az volt a válasz, hogy akkor ne csináljam az egyiket... kösz... jó tény, hogy ha akarnám, beleférne időben (pláne, mivel főleg otthonról dolgozok), de nem is akarom.
„Meg azt is, ha épp nincs kedvem találkozni, na ettől aztán ki szoktak akadni. :D”
Na igen, ezt senki nem tolerálja, akkor meg elkezd az ember hazudozni, meg tényleg, amit írtam, hogy kötelességé válik a kapcsolat... és innentől kezdve nem ér semmit az egész.
én is nagyon megértelek. én 35 éves nő vagyok, és szintén imádok egyedül lenni, egyszerűen szükségem van rá. és nekem se értik soha a környezetem se, a pasijaim meg végképp. hogy nekem miért kell néha az egyedüllét. miért nem vagyok vele? hogy egyáltalán, miért érzem magam jól akkor is, ha nincs itt? ráadásul, nem sok volt (kettő csak), és alapban is ilyen voltam )már az oviban is), úgyhogy már nagyon hozzászoktam az önállósághoz. nem is igazán tudok mit kezdeni a kettesben levéssel, a barátaim viszont mindig elvárják, hogy 100%-osan rájuk figyeljek. és én se találok olyat, aki ezt elfogadja, aki le tudja saját magát is foglalni )és még vonzódunk is egymáshoz).
és ugyanez nálam is, bárkivel elbeszélgetek kedvesen, jól is nézek ki állítólag, úgyhogy rögtön azt hiszik, akkor nyert ügyük van, és mikor jobban megismernek, nem értik ezt.
ja, én Szűz vagyok:)
A komment megírásának időpontja: ma 20:21
hehe, ezt most olvastam, és eszembe jutott, hogy imádom, hogy most egyedül lakom, meg az is, hogy mikor albérletben laktam, 4-5 másik emberrel, utáltam, mikor hazajöttek. azt szerettem, ha enyém volt a lakás.
engem is sokszor cseszeget anyukám, hogy jaj, de miért nincs valakim, de nem igazán érdekel, csak vállat vonok. nem igazán szoktam beavatni dlgokba.
Szia!
En is ilyen vagyok, nekem is jobb ha egyedul maganyosan elek.
Szuleiddelertetsd meg hogy nem szeretnel baratnot,
majd ha valaki megtetszik neked akkor majd te eldontod
hogy mit akarsz.
Probalj meg ugy tenni mint en, ha baratnot probalnak keresni neked egyszeruen mond azt hogy faj pl a fejed(nalam mindig bejon xD) es kerdezd meg hogy bemehetsz e a szobadba es ledolhetsz e pihenni.
Ez hatha segiteni fog :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!