Mit csináljak, hogy ne gondoljak állandóan anyukámra?

Egyelek is meg! Nagyon sajnálom ami történt!

Közhely, de csak az idő fogja megoldani. Majd, ha múlik, akkor picit jobb lesz.

ne hibáztasd magad, hisz nem a te hibád.

az öngyilkosságra, még csak ne is gondolj.

várj. idővel meg fogsz nyugodni :)

Feltétlenül menj el egy pszichológushoz, mert egyedül nem tudod feldolgozni a történteket. Ellentétben sokak véleményével, érdemes, és sokat tudnak neked segiteni.

Sajnállak a történtek miatt és jobbulást kivánok.

Pszichiáter?

Sajnos igazából ezt az idő fogja megoldani. Egy év hosszú idő, de egy anyukát elveszteni....kevés. Légy türelemmel és ha rágondolsz, akkor rágondolsz. Én nem hessegtném el a gondolataimat.

Ha meg tényleg magadat hibáztatod valamilyen szinten, akkor kérj orvosi segítséget-->pszichiáter? Esetleg valami enyhébb nyugtatót is szedhetnél, persze rászokni nem kell.

És részvétem:-(

Borzasztó, nagyon sajnálom :((((((( Nem nagyon lehet erre mit mondani.

Csak annyit, hogy a tágabb ismeretségi körömből egy sráccal hasonló történt, és ő 1-2 év múlva sajnos öngyilkos lett. Amikor elmondtam Anyukámnak, rögtön azt mondta rá, hogy ez lett volna az utolsó, amit az anyukája akar, és már csak rá való tekintettel sem lett volna szabad ilyet tennie, hanem élnie tovább, elérni dolgokat, stb. ahogy az anyukája szerette volna.

Szia! Először is, kérlek, fogadd őszinte részvétemet.

Tudod, vannak dolgok, amik nem változnak, ilyen például Édesanyád halála is. Nem tudod őt fizikai értelemben visszahozni, tegyél bármit is ennek érdekében. Hidd el, csak az érzelmeid által tudsz változást elérni. Arra van Neked szükséged, hogy elfogadd Édesanyád halálát. Nem baj, ha néha sírdogálsz emiatt.

Édesanyád elhunyt, ezt el kell fogadnod. Meg kell nyugodnod, és úgy kell emlékezned Rá, mint magára a Szeretetre, amely mindig ott van körülötted, és sosem hagyja, hogy a bánat elemésszen Téged. Most törékeny a lelked, és úgy akarja elfogadni Édesanyád halálát, hogy törékenységében a legegyszerűbb dolgokhoz folyamodik, a halálban keresi a menekülőutat. Nem hagyhatod, hogy ez a gondolat győzzön. Fájdalmat fájdalommal ne gyógyíts. Csak a Szeretetre koncentrálj. A halál nem válasz. Ha majd eljön az ideje, mindenre megkapod a választ, de itt és most más feladatot kaptál. Meg kell birkóznod a ténnyel, hogy az ő hiánya ilyen gondolatokat ébreszt benned.

Tudnod kell, hogy Neki már senki és semmi nem árthat. neki már csak segíteni tudsz. Ha saját magadon segítesz. Ha a magánnyal töltött perceidben sem siránkozol, és a búslakodásod nem megy az életed rovására, az csak megerősít. Gondolj arra, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Egyre erősebb és erősebb leszel, és egyszer csak azt fogod észre venni, hogy Édesanyád halálát sikerült feldolgoznod, s habár a hiánya pótolhatatlan, Te tudni fogod, hogy szeretted, szeretett, és most is, és örökké így lesz. Ezen nem fog senki változtatni, csak Te. Benned megvan rá a képesség. Élj hát vele.

Szeretettel

Ez sajnos "természetes". =/ És idővel jobb lesz szerintem is, csak sokkal nehezebb így elveszteni szülőt fiatalabb korban. Nekem másfél éve halt meg anyukám és már nem álmodok vele minden nap, szerintem lassan normálisan tudom folytatni az életem >.<

Amúgy neten is találsz pár érdekes honlapot amik megpróbálnak segíteni feldolgozni közeli hozzátartozó halálát.