Néha úgy érzem már magam, mint Hamupipőke. Velem van a baj? Normális ez?

Főiskolás lány vagyok, egész évben nem járok haza, mert messze kerültem az otthonomtól suliba.

2 hete vagyok itthon, azóta minden napom úgy telik, hogy takarítok megállás nélkül. Nem azért, mert rámszólnak, hogy nyaljam ki a házat minden nap, hanem mert csak én tartok erre igényt. Lepucolom a wc-t, a kádat, felmosok, söprögetek, mosogatok, és másnap reggelre olyan, mintha mindezt nem tettem volna meg. Senki nem figyeli, hogy mennyit dolgozok, hogy tisztaság legyen itthon, és senkit nem érdekel, mekkora a kosz.

Szüleimmel és egy fiútestvéremmel élek, aki 2 évvel idősebb,mint én.

Undorító, nem akarok hozzányúlni semmihez. Ha valaki rajtam kívül nekiáll itthon valaminek, azt is felületesen csinálja, azért, hogy ne vágjak pofákat. A mosogatás olyan, hogy fölösleges megcsinálni, ennyi erővel koszosan is elpakolhatnánk a tányérokat (és nincs gusztusom már enni sem), a wc pucolása olyan, hogy egy szivacsot végighúz rajta anyám (az ülőke alja tiszta barna...)

A testvérem fizikai munkát végez, hazajön, kezét-arcát megmossa a kádnál, és ennyi, tiszta retek a kád. Ezen felül a családom hetente kb. 1-2 alkalommal fürdik, én igénylem, hogy minden nap, és meg vagyok szólva, hogy mennyi vizet használok... Ha wc-zés után kezet mosok, akkor is megszólnak, hogy ne nyissam meg annyira a csapot, meg nem kell mindig kezet mosni, mert csak pazarlom a vizet. Ez normális???

Nem szólhatok semmit, mert felnőtt vagyok, mondhatnák, hogy költözzek el, és én el is költöznék, ha lenne pénzem, munkám. De nincs. Én túlzom el? Tényleg nagyon nem bírom, rosszul vagyok itthon.