Mi legyen? Éljek "egyedül"?

Szívesen venném ha végigolvasnátok és megosztanátok gondolataitokat, előre is köszönöm.

17 éves vagyok és könnyen lehet, hogy apám jővőre kap munkát külföldön. Én addigra le fogok érettségizni és nagyjából habozás nélkül mondtam, hogy engem nyugodtan hagyjanak itt, mert felnőtt leszek, itthon járok majd főiskolára/egyetemre és elleszek. De nem tudom. Szóval "próbaképp" itt hagytak egy hétre amíg elmentek nyaralni és rossz volt egyedül itthon lenni. Kb. csak aludni jártam haza ami így nyáron lehetséges, de év közben persze nem.

Nem szeretnék külföldön élni velük. Kollégiumba se szeretnék menni. Vajon beszéljem rá őket, hogy valami ismerőst vegyek magam mellé albérletbe? Nem tudom, pedig nem vagyok annyira anyámasszonykatonája és az igazat megvallva a kapcsolatunk se annyira mély a családommal, néha mintha csak egy légtérben lennénk (vagy talán a korom miatt?), de nem tudom annyira elképzelni magam nélkülük. Persze első körben eszembe jutott, hogy "hú de jó, bármikor hozhatok fel lányokat", meg "buli ezerrel", de nem tudom. Vajon egy normális ismerős tudja pótolni a családot együttlakás szintjén? Vagy 1 év alatt azért még sokat érhetek, hogy "felnőttebb" legyek? Lehet, hogy szülők nélkül élni jó lecke lenne a felnőtté váláshoz, de még nem tudom, hogy készen állok - e ilyesmire.