Megengedtem, hogy nálunk aludjon, szerintetek lesz ebből feszültség? Illik ez?

Van egy srác, aki édesanyám révén került a családdal baráti viszonyba. Testvérem meghalt és anyám ezt a fiút fiaként szerette és támogatta is anyagilag éveken át. Szimpatikus fiú volt, tetszett is, de sose volt köztünk semmi, mert hol ő volt foglalt, hol én. A legtöbb ameddig elment, hogy megfogta a kezem, mikor anyám meghalt, de azt se hagytam, pont azért mert foglalt voltam. Az akkori párom elég féltékeny volt erre a fiúra. De aztán a srác el is maradt a családtól, mert igazából anyám kötötte őket hozzánk. Ráadásul a viszony amúgyis megromlott, mert egy idő után kezdett visszaélni azzal, hogy a szüleim anyagilag támogatták. Elegánsan megfeledkezett arról, ha kölcsönbe kapott pénzt és nem örökbe. Én is észrevettem, hogy ha megkeres minket, általában kérni akar valamit. Teljesen kiábrándultam belőle.

Most megint nehéz helyzetben van, tönkrement a kapcsolata és újra megkeresett minket, jó 7 év után. Most épp nálunk akar aludni. Azelőtt ez gyakori dolog volt, de amikor párom lett, ez megszűnt. Azt mondtam neki, hogy persze nálunk alhat, de most fő a fejem...Van egy nagyon jó kapcsolatom, együtt élünk 3,5 éve, már az esküvőt tervezgetjük, de a párom csak egyszer találkozott ezzel a sráccal, ő nem tapasztalta, hogy igazából az anyám pótfiáról van szó. Bár meséltem neki róla, mégiscsak hirtelen csöppen ide ez az ember. Attól félek, hogy féltékeny lesz. Mondjuk imádom ha féltékeny, de az ilyesmi nem biztos hogy jót tesz a kapcsolatnak. A srác elég levakarhatatlan, ha valami kell neki. Az is baj, hogy soha senki nem mondta meg neki, miért hidegültünk el tőle, mivel anyámmal már nem tudja tisztázni, nem akarom megmondani neki, hogy anyám úgy halt meg, hogy csalódott benne, amiért nem adta meg soha a kölcsönt.

A lényeg, hogy nem csak a párom miatt, de szeretném leépíteni, mert úgy érzem, nem igazán lenne jó visszatérni arra az időre, amikor rendszeresen kijárt hozzánk kajálni, nálunk aludni. Nekem is elegem van ebből.

És úgy érzem, nem illő a párommal szemben, hogy egy korunkbeli srác alukáljon nálunk.

Vagy prűd vagyok?

Az a baj, hogy nem mindig érzem a határokat, ha én magam ártatlan vagyok. Pl. múltkor is felhívott az exem, menjek el megnézni valamit a közeli kirándulóhelyen. Épp unatkoztam, kutyástól kimentem oda, úgyis olyan ritkán viszem kutyákat sétálni. Pár óra múlva vihar közeledett, és a párom hazaért munkából és kijött elém. És akkor rájöttem hogy te jó ég, lehet hogy furcsán jön ki, hogy én az exemmel kirándulgatok. Azért sem éreztem ezt addig gáznak, mert én és az exem közt már az utolsó 2 évben olyan szinten nem volt semmi, hogy nem is aludtunk egy ágyban, soha nem is voltunk szerelmesek, de ezután a közös kirándulás után volt aki megjegyezte, hogy látott minket...és nagyon hülyén éreztem magam.

És most ugyanezt érzem, hogy igent mondtam valamire, amiről kezdem azt érezni, hogy nem biztos hogy illő.

Mit csináljak, tényleg nem szeretném ha ránk telepedne a fiú, vagy ha a párom kellemetlenül érezné magát az egész miatt:( Az a baj, hogy nem költöztünk el, a srác mondhatja hogy apámhoz jön, szóval leépíteni se nekem kéne.

Inkább azt kérdezem, egy férfit zavarna egy régi "jóbarát" ilyetén felbukkanása, vagy nincs abban semmi ha néha nálunk alszik vagy hívogat engem telefonon?

Múltkor is este 10-kor hívott, mert akkor ért haza tőlünk a 2 órás bicikliútról. Csak jelezni akarta, hogy épségben megérkezett, de csak belegondolok abba, hogy párom beleles a híváslistámba, miket gondolhat? De nem szeretnék törölgetni, mikor nincs titkolnivalóm. Az a baj, hogy már tapasztaltam, hogy a féltékenység eltávolítja tőlem a páromat. Most végre megint szerelmesek vagyunk mint az elején, annyira félek, hogy eltávolodik tőlem:(