Folyamatosan a lelkembe tipor a családom, de ma elszakadt a cérna. Mit tennétek a helyemben?
Amit tudni kell rólam: 22 éves lány vagyok, frissdiplomás, de van pincér szakmám is. Mint sokan mások, én is a munkakeresés útvesztőjét járom, egyelőre sikertelenül. Ezen kívül van egy komolyabb kapcsolatom, de a barátom kb. 70 km távolságra lakik tőlem, egy másik városban. Hétvégente szoktunk találkozni, akkor 2-3-at ittalszik. Mindezt azért mondom el, mert a fő problémáim a fenti okokból fakadnak.
Mióta végeztem, folyamatosan és állandóan mondogatják nekem itthon, hogy menjek el dolgozni. Úgy érzem, az életem múlik ezen, hatalmas nyomás nehezedik rám, ezért minden interjún vagy próbanapon bepánikolok. Természetesen nem sikerül a felvételi, ezért itthon még több leszidás jár érte, én meg még inkább magamba zuhanok. Egyre inkább értéktelennek érzem magam, a depresszió összes tünete megjelent rajtam az elmúlt 12 hónap folyamán. Már egy takarítót is többre becsülök magamnál, mert neki legalább sikerült munkába állnia. Egyre nagyobb bennem a feszültség, így nem csoda, ha már nem kellek sehova. A 21-es csapdájába kerültem, egy visszatérő körbe, amiből nem tudok kijutni és úgy érzem, sosem lesz jobb.
Ma felhívott egy ismert cég, hogy a beküldött önéletrajzom alapján esetleg felvennének, ám egy másik városban kerülnék alkalmazásba, pont ott, ahol a barátom lakik 70 km-re. Örömmel újságolom a hírt apámnak, erre ő ahelyett h legalább hümmögött volna, kiakadt, hogy a barátom miatt akarok odamenni. Én fogom őt eltartani, mert ő "csak" szakmunkás, a létért való folyamatos küzdelem lesz az életem. Meg hogy az ő családja milyen szegény, ha hozzámegyek, csak egy panellakás fog nekem jutni. Ráadásul szerinte túl sokat találkozunk, heti 2 nap is sok, a legközelebbi barátom ne más városból legyen, hanem közelről, hogy ne kelljen itt aludnia soha. Meg hogy ezeken a napokon gyakorlatilag ő eteti őt, semmit nem csinál, csak a mi nyakunkon él. Mondja, hogy egy házasság nem csak az érzelmeken alapul, hanem az anyagiakon is, és mivel ő szegény, anyagi javakat nem tud a mi családunknak nyújtani.
Visszaválaszoltam, de persze ez semmit nem ér, ugyanazt gondolja, mint azelőtt. Úgy érzem, csak a pénzre megy. Nem akarja, hogy diplomásként dolgozzak Magyarországon. Azt szeretné, hogy elmenjek külföldre pincérnek, mert folyamatosan azt kell hallgatnom, hogy azok milyen jól keresnek. Ez meg végképp kiakasztott, hogy amiatt akar eltiltani másoktól, mert a barátoméknak nincs annyi pénzük. Anyámat szóba sem lehet hozni, mert ő már 5 éve elköltözött tőlünk.
Tudom, hogy a saját életemet magamnak kell irányítanom, de mikor néhány naponta át kell élnem a maihoz hasonló összezördüléseket, úgy érzem, nincs önálló akaratom. Hiába mondják mások, hogy szedjem össze magam, egyszerűen nem tudok, mert semmiért sem dicsérnek meg, mindenemet pocskondiázzák, ami nekem valaha is fontos volt: a munkakeresési stílusomat, a barátomat.
Természetesen ez csak a jéghegy csúcsa, a lényeg: folyamatos nyomás, megfelelni akarás, kapcsolatom elleni áskálódás, munkanélküliség, elvált szülők, nem jár dicséret semmiért, túlzott anyagiasság. A kérdés tehát: Volt veletek hasonló? Ha igen, mit tettetek? Mi a véleményetek - költözzek el és hagyjam az egész szurkálódást a fenébe?
válasza:Előző vagyok!
Mellesleg az ilyet elküldeném a Száhel-övezetbe egy hétig és ha kibírná bizonyára sok dolgot másképp látna-.-
válasza:Előző vagyok:
Teljesen igazad van. Ha nektek nem okoz kényelmetlenséget, nem tudom őt miért zavarja. és lehet, hogy 10-20 év múlva különb házatok lesz, mint az övé...De hát szerinte ez biztos kizárt, mert ha szegény, akkor az is marad, mert biztos buta és utál dolgozni és semmit nem akar tenni azért, hogy jobb élete legyen, mint a szüleié...ugyan már:D Apukád kicsit buta!!
válasza:
válasza:Te egy értelmes diplomás nő vagy. Már megbocsáss itt nem veled van a baj,hanem apukád hozzáállásával.Az én lányom friss diplomával 3 év után talált csak munkát. Neked ne legyen lelkiismeret furdalásod,mert te mindent megteszel.
Próbálj leülni és megbeszélni vele még ha nehéz is.Ha nem sikerül akkor se keseredj el. Ha valamit nem akarunk görcsösen akkor a dolgok magunktól odajönnek hozzánk. sok sikert.
válasza:Ismerősöm szakmunkás végzettségű. Vállalkozása van. Diplomással takaríttatja a wc-t. Szerintem ez sok mindent elmond.
Rajta kívűl még tudnék vagy 5 hasonló példát mondani. Apám alkalmazottai között is van történész, sőt állatorvos is. És csöppet se "értelmiségi" melóról van szó...
A műkörmösöm meg (ex)közgazdász. Csak épp műkörmösként 3x annyit keres...
válasza:17:24 volnék.
Amúgy is elég elmaradott elképzelés az, hogyha diplomád van, akkor jobb életed is lesz. Nem igaz, max. ha szerencsés vagy! Max. művelt leszel.
válasza:A pasik mind arra lettek születve, hogy eltartsák és anyagilag biztosítsák a gyermekek felnevelését. Ez sok szülőnél átcsap olyan kategóriába, hogy csak az anyagiakat nézik, karrierista módon csak ezekkel foglalkoznak! Nem hiába van édesanyád külön apádtól, ezt édesapádnak is TUDNIA kell! Egy elválásnak mindig 2 oldala van és nem szabad csak az "enyémhez" ragaszkodni!
Természetesnek mondom tehát, hogy ő csak erre hajt, de lehet, hogy kell neki "még egy pofon" és jobb, ha otthagyod őt. Biztosan tökéletesen el tudja látni magát, érti a mosás lényegét, csodálatosan takarít és főz, kiválóan vasal és állandóan bevásárol. Most csak azokat az "apró" dolgokat soroltam fel, amit a NŐK csinálnak a PASIK HELYETT, mert ők lusták voltak megtanulni! Mégis mit vár el tőled? Hogy helyettesítsd anyádat? Hogy szolgáld ki te is?
Ha neki még most is, amikor te ennyi idős vagy, az jár az eszében, hogy így a pénz, meg úgy a pénz, akkor vajon milyen lehetett édesanyád élete?!
Ne higgy neki! Az egész rohadt életben az a legfontosabb, hogy normális kapcsolatod legyen, vidáman, kedved szerint dolgozzál, szeresd párodat és gyermekeidet! ÉRTÜK élünk, NEKIK hajtunk, ŐKET kell majd felnevelni! Ennek az első lépcsőjén kell, hogy haladj előre! A szeretetnek pedig mindvégig veled kell maradnia - munkában, párkapcsolatban, gyerekben! Nyilván ezért dolgozunk!
Persze a külföld egyáltalán nem rossz ötlet, amíg nincs gyereked! Ott sem kolbászból van a kerítés, ott is dolgozni kell, de van életcél és nagyobb a sikerélmény, mint nálunk. Én ezen is elgondolkodnék ...
Egy női magazinban hívta fel a figyelmemet arra a dologra, amit mi is próbálunk megvalósítani otthon: a holland nők azért a legboldogabbak a világon, mert nem azzal foglalkoznak, hogy karriert építsenek, hanem azzal, hogy hogyan vezessék otthon a háztartást minél jobban és hogyan alakítsanak ki egymás közt mély barátságokat, hogyan legyenek kiegyensúlyozottak és így hogyan szeressék jobban párjukat! És a pasik ebbe nem ugatnak bele, nem zavarják őket munkába, nem a pénz az első!!!
Ha nincs karriervágy, akkor csak a szeretet boldogít igazán ...
42/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!