Folyamatosan a lelkembe tipor a családom, de ma elszakadt a cérna. Mit tennétek a helyemben?
Amit tudni kell rólam: 22 éves lány vagyok, frissdiplomás, de van pincér szakmám is. Mint sokan mások, én is a munkakeresés útvesztőjét járom, egyelőre sikertelenül. Ezen kívül van egy komolyabb kapcsolatom, de a barátom kb. 70 km távolságra lakik tőlem, egy másik városban. Hétvégente szoktunk találkozni, akkor 2-3-at ittalszik. Mindezt azért mondom el, mert a fő problémáim a fenti okokból fakadnak.
Mióta végeztem, folyamatosan és állandóan mondogatják nekem itthon, hogy menjek el dolgozni. Úgy érzem, az életem múlik ezen, hatalmas nyomás nehezedik rám, ezért minden interjún vagy próbanapon bepánikolok. Természetesen nem sikerül a felvételi, ezért itthon még több leszidás jár érte, én meg még inkább magamba zuhanok. Egyre inkább értéktelennek érzem magam, a depresszió összes tünete megjelent rajtam az elmúlt 12 hónap folyamán. Már egy takarítót is többre becsülök magamnál, mert neki legalább sikerült munkába állnia. Egyre nagyobb bennem a feszültség, így nem csoda, ha már nem kellek sehova. A 21-es csapdájába kerültem, egy visszatérő körbe, amiből nem tudok kijutni és úgy érzem, sosem lesz jobb.
Ma felhívott egy ismert cég, hogy a beküldött önéletrajzom alapján esetleg felvennének, ám egy másik városban kerülnék alkalmazásba, pont ott, ahol a barátom lakik 70 km-re. Örömmel újságolom a hírt apámnak, erre ő ahelyett h legalább hümmögött volna, kiakadt, hogy a barátom miatt akarok odamenni. Én fogom őt eltartani, mert ő "csak" szakmunkás, a létért való folyamatos küzdelem lesz az életem. Meg hogy az ő családja milyen szegény, ha hozzámegyek, csak egy panellakás fog nekem jutni. Ráadásul szerinte túl sokat találkozunk, heti 2 nap is sok, a legközelebbi barátom ne más városból legyen, hanem közelről, hogy ne kelljen itt aludnia soha. Meg hogy ezeken a napokon gyakorlatilag ő eteti őt, semmit nem csinál, csak a mi nyakunkon él. Mondja, hogy egy házasság nem csak az érzelmeken alapul, hanem az anyagiakon is, és mivel ő szegény, anyagi javakat nem tud a mi családunknak nyújtani.
Visszaválaszoltam, de persze ez semmit nem ér, ugyanazt gondolja, mint azelőtt. Úgy érzem, csak a pénzre megy. Nem akarja, hogy diplomásként dolgozzak Magyarországon. Azt szeretné, hogy elmenjek külföldre pincérnek, mert folyamatosan azt kell hallgatnom, hogy azok milyen jól keresnek. Ez meg végképp kiakasztott, hogy amiatt akar eltiltani másoktól, mert a barátoméknak nincs annyi pénzük. Anyámat szóba sem lehet hozni, mert ő már 5 éve elköltözött tőlünk.
Tudom, hogy a saját életemet magamnak kell irányítanom, de mikor néhány naponta át kell élnem a maihoz hasonló összezördüléseket, úgy érzem, nincs önálló akaratom. Hiába mondják mások, hogy szedjem össze magam, egyszerűen nem tudok, mert semmiért sem dicsérnek meg, mindenemet pocskondiázzák, ami nekem valaha is fontos volt: a munkakeresési stílusomat, a barátomat.
Természetesen ez csak a jéghegy csúcsa, a lényeg: folyamatos nyomás, megfelelni akarás, kapcsolatom elleni áskálódás, munkanélküliség, elvált szülők, nem jár dicséret semmiért, túlzott anyagiasság. A kérdés tehát: Volt veletek hasonló? Ha igen, mit tettetek? Mi a véleményetek - költözzek el és hagyjam az egész szurkálódást a fenébe?
válasza:Hah, apukádat felvilágosíthatod, hogy egy megbecsült szakmunkás jobban keres sokszor, mint a diplomás. Diplomásokkal Dunát lehet rekeszteni, soknak teljesen használhatatlan végzettsége van.
Ne foglalkozz vele, hanem pályázd meg azt az állást! Jó is lenne, ha megkapnád, párodhoz is közel lennél és a szüleidtől elszakadnál. Azért nem tetszik apádnak, mert imádják ezt a helyzetet, hogy függsz tőlük anyagilag, még ha mellette b*sztatnak is, tudom, mert az enyém is eleinte (meg sokszor most is), nem bírja elviselni, hogy van saját fizetésem és olyanra is költök, ami szerinte nem szükséges.
Szedd össze magad és nyűgözd le az interjún az emberkéket! Hidd el, ha lesz munkád, egész másképp lesz minden!
(én 2 évig voltam otthon, szinte beleőrültem... Mióta dolgozom, minden oké)
22L
válasza:Èn is ugyan ezeket hallgattam, csak én mindkét szülömtöl. Nincs elég pénzük, nem tanult eleget, miért ott dolgozik ahol, miért olyan az anyja meg az összes felmenöje amilyen... 2 komolyabb barátom volt Magyarországon, az elsö 5 évig, a második 3 évig. mindkettö fantasztikus ember volt és nagyon szerettek engem. En is nagyon szerettem öket, de sikerült a furkálódás és tönkrement a kapcsolatunk. Nagyon szerepet jatszott a szuleim viselkedése. nem engedték be a barátomat a lakásba, elhordták mindennek, nekem azt mondták amíg ott lakom és ök etetnek addig ne dumáljak, hanem azt csinálom amit ök mondanak. Részemröl besokalltam abból, hogy nem élhetem a saját életem, és hátrahagyva mindent, elhúztam egy másik országba amilyen hamar csak tudtam. Azóta is külföldön élek, van egy barátom, és semmi pénzért be nem mutatnám a családomnak! Szerintem felvételizz arra a munkára, és menj el abba a városba, ahol a barátod lakik. Aztán apád meg egye a kefét.
Sze
A válasz megírásának időpontja: ma 16:06
Pontosan leírtad még pluszban azokat amiket én is érzek. Hálátlanság, bűntudat, pedig ők felneveltek. Ilyenkor max. azzal szoktam vigasztalni magam, hogy nem én akartam megszületni. Ha elrontunk valamit, nyilván nem szándékosságból tesszük :(
válasza: válasza: válasza: válasza:Hidd el nálunk is ugyanez a helyzet parányi eltérésekkel.
Csak annyit tehetsz, hogy nem hagyod magad.
válasza:Vannak országok-többnyire az összes-, ahol a szakmunkás külföldieket szívesebben látják, mint a diplomásokat, hiszen ezekből ott is van elég. Mindenki úr akar lenni, aztán a legtöbb csak les, mint sülthal a tányéron..
pl: Kanada, Ausztrália, ahol pontrendszerek vannak. Ezek a pontok határozzák meg, hogy kit mennyire -vagy kit semennyire- sem látnak szívesen. A hiányszakmában dolgozók nagy előnyt élveznek. Habár a hiányszakma mindig más, de egy elterjedtebb szakmával is jó esélyekkel indulhat. Persze az adott ország nyelvének ismerete elkél, főleg az angol, de ez már egy másik kérdés!
A fizika tanárom mindig azon rinyál, hogy micsoda árakkal dolgoznak a szakmunkások pl: autó szerelő, kárpitos stb. És annyit keres egy órába, mint ő egy fél vagy egy egész nap alatt, ha nincsenek magán tanítványai.
Ezen sem ártana elgondolkodni. Pedig ő nem ma kezdte a tanítást, így a pénze is jóval több, mint egy fiatal tanárnak...És sokkal többet tanult érte, mint az a másik, aki a szakmunkás bizonyítványával teljesen jól megél.
Az itt a gond, hogy sokan csak verni akarják a nyálukat, dolgozni meg egyik se akar. Nincsen a rendes munkás emberrel semmi gond, főleg ha jó a szakmájában.
Szerintem-ha jól beszél angolul esetleg más nyelven- egy ideig gyűjtsetek, aztán ha van kellő anyagi háttér, meg az összes infó egy választott országról, akkor irány!! El innen!
Ui.: Az ilyen szülő mélyen elgondolkodhatna már egy kicsit, hogy mi a jófenét képzel magáról...Nem ő szarta a világot-már bocs-!
Minden jót!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!