Ezt hogy gondolod? Azért dolgozol, hogy fejlődj, vagy, hogy megállj az enni van szinten?

Barátnőm érdekes reagált egy problémámra! Szóval anyósomat nem először segítjük ki anyagilag a bajból, amit teljes mértékben ő okoz. 5 éve vagyunk együtt a férjemmel, azóta már több anyagi gixert csinált, eddig mákja volt, meg kisegítettük. Illetve a férjem nehezen megtakarított pénzét is most oda kell adnunk,hogy anyós tudjon majd lakást venni. Szerencsére nekünk van,hol lakni, apukáméktól házat, kocsit kaptunk.

Barátnőmnek panaszkodtam,hogy mi lesz majd később,ha anyós megint megszorul. Most várom az első babánkat és ha már nem lesz a férjem megtakarított pénze, mert megvesszük a lakást belőle, ergo nem tudunk abból adni!

Erre a barátnőm úgy reagált,hogy és akkor mi van? Nekünk már van házunk, megélünk, ha megint megszorul, lehet adni anyósnak néha egy kis pénzt. Náluk is megy. Hozzáteszem évek óta a bátyát és 3! gyerekét támogatják a barátnőm szülei, erejükön felül, mert soha nem bírnak talpra állni!

Mondtam,hogy azért tanultunk, dolgozunk,hogy jobban éljünk, hogy mondjuk el tudjam majd vinni a gyereket nyaralni legalább a Balatonhoz és nem azért,hogy más embert eltartsak, aki a saját hibájából tart ott.

De ők akkor erősködött, hogy családi összetartás, meg nekünk legyen elég, hogy van hol lakni és nem éhezünk. Persze, össze kell tartani a családnak, de nem hiszem, hogy évekig anyagilag támogatnom kellene az anyósom és beérni azzal,hogy van mit ennem!

Mit gondoltok erről? Nektek is elég lenne egy bizonyos szint vagy nem?