Szerintetek normális dolog az hogy ha egy férj/2 gyerekes apa minden este Skype- on (hangban) beszélget egy vad idegen lánnyal?

""de ha kitelik az idejéből, akkor miért ne játszhatna?"

Azért, mert ha már időmilliomos, akkor talán a feleségének is segíthetne, és/vagy foglalkozhatna a gyerekekkel."

magára már nem is szánhat időt?

Hónapokig, minden nap egy 17 éves lánnyal beszélget egy 28 éves férfi. (10 év korkülönbség ma már semmi)

Persze, beszélgessenek játék közben, alkalomadtán. De minden nap? Hónapokig? Ugyan már :)

Én sem bírnék szinte egyik válaszolóval sem egy légtérben meglenni. Hogy lehet olyan házasságban élni, amit itt egyesek felvázolnak? Nem csodálom, hogy ennyi a válás. Gusztustalan ez az egész, kb. 2 ember volt, aki képes volt belátni, hogy attól, hogy férfi és nőnemű egyénekről beszélünk még semmi nem történt. Mi van akkor komolyan, ha valaki beszélget egy nővel? Nekem is vannak házas, apukai ismerőseim. Most verje ki a feleségük a cirkuszt, mert szóba merészelnek állni velem?

Iszonyúan örülök, hogy a barátaimat én magam válogatom, ha innen kellene választani,akkor inkább magányos lennék.

Tisztelet a kivételnek!

30# oké, teljesen egyet értek + még van egy pár válaszoló, aki szintén ésszel kezeli a helyzetet.

Az együtt töltött idő rendben, kell, szükség van rá, egy bizonyos szintig. De azért az itt válaszolók többsége minden szabad percet a párjával tölt - vagy úgy gondolja, ez az ideális? A nagy francokat. Egymás seggébe bújva élitek az életet? - fél év és besokall valamelyik.

Hagyni kell a másiknak is életteret, és ha ez on-line játék, akkor az, ha autó bütykölés, akkor az, ha olvasás, akkor az, ha hírfüggő és a netet bújja, akkor pedig azt.

Senki nem várhatja el a másiktól, hogy minden szabad percét és a gondolatát csak a család töltse ki.

Férjnél vagyok, két gyerekem van, de igenis, ragaszkodom ahhoz, hogy legyenek független, szabadon élhető perceim, óráim, amikor mindenki hagyjon békén, mert töltődnöm kell energiával. Ha ez abból áll, hogy a lábujjamon a körmömet pingálom fél órán át, akkor ez, ha leragadok a gép előtt, akkor meg az.

De meg is őrülnék, ha a férj állandóan a nyakamba lihegne, hogy velem akar lenni, csak üljünk kettesként és beszélgessünk.

Ugyan így, ő is igényli ezt a szabadidőt, és ha épp skype-on beszélget valakivel, mindezt a nagyszobába, a fülem hallatára, mi problémám lehetne ebből? Majd, ha suttyomba, titokba, mikor dugdosni kezdené a telefonját előttem, mikor a szobába belépve gyorsan kilép egy oldalról stb., akkor lehet odafigyelni a dolgokra. De addig nem kell rémeket látni minden helyzetben.