Véleményekre volnánk kiváncsi?

Ez is jó,nem rossz.Sajnálom a dolgot,részvétem.

www.citatum.hu -n nézz körül

Nem tudom,de nekem valahogy nem jön be.Nem érzem azt,hogy ez egy sírkőre illene.Amúgy ötletes meg minden,de egy sírkőre...:S

Még keress párat:)

Nekem nagyon tetszik. Nem standard, van egy vers biztos írja majd valaki, most nem jut eszembe. Na ez van minden 2. veres sírkőre ráírva. Az általad említettet viszont nem láttam még.

Lehet morbidnak tartod az ötletet, de ha nem irtóztok tőle kimehettek sétálgatni a temetőbe, és találhattok ott is igazán meghatóakat. Vagy a sírköves is segít biztos. Ha esetleg az általad leírt nem tetszene neki.

Nekem nem tetszik. Csak egy élő mondhatja,hogy nem fél a haláltól. Aki már halott,az nem.

Legfeljebb mult időben tudom elképzelni:

Nem féltem a haláltól,megálltam vele szemben.

Amikor lesujtott rám,kértem Isten,hogy öleljen szivére engem.

Szerintem a múlt idő butaság. A halál pillanatában a távozónak "megáll az idő", s a szerettei is abban az utolsó közös jelen pillanatban tudnak vele lenni. A halál egyébként sem egy pillanat, hanem egy folyamat, átmenet, és a vers azt sugallja, hogy nincs mindennek vége ott és akkor. Szerintem ez így szép.

És részvétem a családnak. Időseknél gyakori, hogy a pár két tagja egymás után megy el, nekik "jobb" így, nem kell sokat egyedül lenniük, csak a családnak szörnyű... :(

Szerintem ez jobban illik egy nagymamához:

Ha rám gondoltok, köztetek leszek,

de fáj, ha látom könnyetek.

Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,

mert én már Istennél vagyok.

Együtt érzek a barátnőddel, az én nagyszüleim 2 hónap különbséggel haltak meg, ráadásul én itthon sem voltam, mert akkor épp külföldön dolgoztam. Csak a nagymamám temetésére tudtam hazajönni. Ő nagyon közel állt hozzám és azóta is fáj, hogy nem töltöttem vele az utolsó hónapokat (amikor kimentem, akkor még nem volt nagyon beteg).

Az egyetlen ami vigasztal, hogy halála után a maga módján elköszönt tőlem.