Apukám nagyon maga alatt van. Mit tehetnénk?

Érdekes,nemtudom,hogy ez depresszó e,biztos az is van benne,inkább enyhán pesszimista beütésű ez a dolog.Úgy értm nekem apám ilyen,de neki nem halt meg senkije már akkor ilyen volt,mondanák vmijó dolgot neki,erre ő h jajj majd ha meghalok,jajj istenem de közel van már a halál.Mondotam is neki h gratulálok h így eltudja rontani a kedvem,nem is megyek haza gyakran,kéthavonta geyszer,akkor kikszít 2 hónapra.

Amúgy iszik az enym is de ő arra fogja h sokat dolgozik és elfárad és a pia hajtja...könyörgöm én is sokat dolgozom még sem vedelem liter számra a pálinkátXD,pasik és az idióta felfogásuk.Még a saját apja temetésén is berúgott,olyan ciki volt,bár én utáltam a öreget,nem sorolnám miért,azért a tiszteletet én is megatam neki,jah és képes volt velem összeveszni ugyanekkor.Szal ez oylan férfi vonás,de azért küld el egy olrvoshoz hátha segít

Szia!

Most nem részletezem miért, de én is voltam hasonló szituban, hogy már nem bírtam valamit tovább, és a következő tanácsot kaptam:mivel ugyan az volt a szitu, hogy rajtam csattant az ostor, és voltam a szemetes láda, és az illatő hallani sem akart orvosi segítségről, ezért azt tanácsolták nekem, hogy menjek el egy pszihológushoz, mondjam el neki mi a baj, és ha ő is úgy látja, "cselezzük ki" az illetőt, hogy kezelni lehessen.

Értem ezalatt:-jelenesetben-elmeséled édesapádnak, hogy te mostanában milyen szomorú vagy, és depresszióra is gyanakszol, stb, és szeretnél pszihológushoz járni, és megkéred, hogy kísérjen el.

Ha elmegy, megbeszéled a dokival a tényállást, és ő valamilyen ürüggyel behívja magához apukádat, mondd neki egy két dolgot, amit tőled kérdezett, stb(pl.:a lánya/fia azt mesélte, hogy mostanában rossz kedvű, szomorú, stb, tudna e erről valamit mesélni, önnek milyen az élethez való viszonyulása..ekkor édesapád felel a kérdésekre, és máris egy szakember gondoskodik róla, úgy hogy ő észre sem vette.

Remélem tudtam segíteni, bár ha nem, köszönöm hogy meghallgattál, mert csak a személyes tapasztalatomat írtam le.

12 52-es vagyok.

Örülök ha tudtam segíteni.

Ez a módszer azért is jó szerintem, mert kivitelezhető, nem megy direktbe, nem kell erőszekoskodni az illetővel, hogy menjen szakemberhez, stb..

Ha van valami, vagy ha kipróbáltad a szitut, kérlek jelezz vissza, mi sült ki nálatok belőle.

Anyukádról nem írsz semmit.Rendben van a házasságuk?

Apukád sajnos nem tudja feldolgozni a szerettei elvesztését.

Szerintem komolyan le kellene ülni vele megbeszélni ezt a problémát,mert kihat az egész család életére.Valahogy segíteni kellene neki feldolgozni a gyászt,ha ennyire nem tudja akkor tényleg jobb lenne szakorvosra bízni.Örüljön az élőknek nektek a gyerekeinek,hogy vagytok neki a párjának,az életnek,várja a leendő unokáit,segítsen benneteket elindulni az életben,vállaljon plusz dolgokat érte ami lekötik a figyelmét...stb..próbálja a jó dolgokat látni az életben,ne a veszteségeken sopánkodjon.Ez tényleg életfelfogás hajlam kérdése is,mert van aki elé odateszik egymás mellé a jót és rosszat,csak a rosszat hajlandó meglátni a jót nem.Mindig ilyen ember volt,vagy csak a tragédiák után lett ilyen?Mondd meg neki,hogy benneteket is kikészít ezzel a viselkedéssel.Mert ki szeret egy ennyire negatív emberrel együtt lakni?Elrontja mások hangulatát is mindig így.Minden embert érnek veszteségek,sajnos ebben a korban ez már normálisnak mondható.Ezt el kell tudni fogadni,bele kell törődni.Az a baj,hogy az ilyen embert tényleg nagyon nehéz orvoshoz vinni bármilyen csellel.

Azért próbáljátok meg,valahogy zökkentsétek ki ebből az állapotból.

Remélem sikerül.