Az anyám miért nem tud úgy viselkedni mint egy anya? Miért kell úgy viselkednie mint egy tinédzser és hárítani az anyai felelőséget?

A válasz írója 84%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 14:23

Elnezest hogy kozben itt bele.gatok, de en epp forditva erzem.

Szerintem kerdezo nyiltan, egy kicsit elkeseredve ker itt tanacsot, kerdez.

A baj itt csak az, hogy kerdezo nem tudja leirni, hogy mi hianyzik. Nem is kell. Sorai kozt olvasva, nyilvan valo, hogy semmi "konkretat" nem akar, csak anyai szeretetet, a tudatot hogy anyja ott van, barmikor, ha kell.

Az mar a masik fazisba esik, hogy amulja-bamulja anyja viselkedeset, ami tenyleg nem sablonos, de nem nagyon ritka sem.

Kerdezo, nem kapsz tole szeretetet, adj Te neki, es ha gyerekeid lesznek, tudni fogod, hogy mit hogyan es ne csinalj.

Igen, lehet, hogy én is így tennék a helyedben, nem tartom se jobbnak, se többnek magamat tőled. Ha így érzed, sajnálom, ez egy félreértés. Az is éppen így elképzelhető, hogy én is vetítek rád valamit, ami az enyém, és neked semmi közöd hozzá. Ez ilyen, nem lehet tenni ellene.

Nem is ítéltelek el ezért, bár úgy látom, így is felháborodtál azon, amit írtam. Egyszerűen közöltem, hogy nekem nem tetszik az a követelőző stílus, amiben írsz.

Teljesen rendben van, hogy szeretetre vágysz. Semmi baj ezzel, nekem sincs semmi bajom ezzel. Azonban ismerek egészen közelről olyan esetet, mint a tied, és az ott látottakat, valamint máshonnan szerzett tapasztalataimat próbálom átadni neked. Lehet, hogy ez fájdalmas neked.

Úgy látom, egyszerűen értelmetlen, amit csinálsz. Hiába teljesen elfogadható a vágy és az érzések, amiből származik, a cselekvés, amit választottál nem vezet el a célhoz. Azt, hogy ítélkezel, félsz, abból látom, amit és ahogyan írsz. Egészen konkrétan abból a részből szűrtem le, amikor leírtad "konkrétan" mit vársz anyukádtól.

Ne félj! Te sem tartozol felelősséggel Őérte. Ő is felnőtt ember. Ha hülyének, ringyónak bárminek nézik, az nem a Te dolgod. Annyit veszel ebből magadra, amennyit akarsz. Ha nem akarsz semmit, akkor nem is kell semmit. Hasonlóan gondolkodom az anyai szerep megítéléséről. Te most úgy akarod látni, hogy Ő egy muszáj-anya volt. Láthatnád úgy is, hogy milyen felelősségteljes volt, hiszen ha egy kósza éjszaka eredménye is lennél (ami vagy így van, vagy nem, én nem tudhatom), akkor sem dobott el, felnevelt. Minden nézőpont kérdése. A játszmázás sem halálos bűn. Az, hogy játszma zajlik, nem túl nehéz észrevenni. Támogatást kérsz és vársz a válaszokból. Van, amelyiktől kapsz is. Én inkább megpróbáltam olyat írni, ami valóban hasznos lehet neked. Őszintén úgy gondolom, hogy felesleges energiát ölnöd abba, hogy anyádat meg akarod változtatni. Egy embert tudunk megváltoztatni. Saját magunkat. Tehát a feladat nem lehetetlen, csak onnan kell nekiállni, hogy azon változtass, miként látod édesanyádat? Mert most nagyon elítélőre sikerült ez. (Megint nincs ebben neheztelés, biztosan megvan a jó oka, hogy miért lett ilyen. Csak segíteni próbálok, mert úgy értettem, ezt is kérted a kérdésedben.) Ami érzések benned vannak, azon hatalmad is van. Változtathatsz rajta, ha akarsz.

Az a kérdés, valóban akarsz-e, vagy jó ez a helyzet, még futsz benne pár kört?

Hát, 52 évesen mire tartogassa magát?!

Már ha leszakajtják is, olyan nagy baj nem történhet.