Amikor elmúlik a szerelem de még tart a kapcsolat, mi a tűrésküszöbötök, milyen kompromisszumot vállaltok még be?

Szerintem tarthat örökké a szerelem, csak nehéz olyan embert találni, akivel ez fenntartható.

De van ilyen. Valamint alapvetően sokat számít az is, hogy valaki hisz-e benne. Aki hisz benne, annak az örök szerelem valóság, a többieknek tündérmese.

Szerintem ezért van egy csomó boldogtalan nő, mert már nem szerelmes, de ott a megszokás, a biztos háttér, a gyerek, macera lenne ott hagyni.

Én csak akkor maradok, ha szerelmes vagyok, ha reggel felkelek, megölel és arra gondolok igen vele szeretek élni, őt szeretem.

Megbocsáss, de ha még nincs házasság, gyerek, mert a közös jövő csak "cél" (ezt írtad), akkor baromság belevágni mindebbe szerelem nélkül. A szerelem nem tart ökökké, de ha már házasságkötéskor sincs, akkor jobb tudomásul venni, hogy annak a kapcsolatnak vége van. Bármikor lehetsz szerelmes ugyanis (ha nem vagy), és akkor meg jön a dilemma (és akkor már tényleg házasságot meg gyereket lehet tönkretenni! - most még nem!), hogy szerelem vagy házasság.

Te magad is azt írod, hogy "még tart a kapcsolat". Hogy lehet egy "még" tartó kapcsolatra közös jövőt tervezni? A "még" tartó kapcsolatokról az ember tudja, hogy hamarosan vége lesz.

A szerelem nem tart örökké! Tessék szépen elővenni egy pszichológia könyvet (vagy biológiát), ami gyönyörűen leírja, hogy azok a hormonok, egyéb kémiai vegyszerek, kb. 2 év után elillannak. A szervezet nem szokta túl sokáig fenn tartani, és csak a tartós kapcsolatban élők 10%-ának szokott tovább tartani vagy, amíg el nem végzi a dolgát a szerelem és meg nem születik az utód.

Nálunk egyszerű a helyzet, mind a ketten hajlamosak vagyunk engedni a másiknak, szépen átbeszélni a dolgokat, így nem tudnék olyat mondani, amiben ne engednék.

Mondjuk vannak alap dolgok, ami a kapcsolatunkat sértené, bevenni egy harmadikat vagy csak szeretőt tartani az újítás kedvéért.