Összejönnétek-e olyan illetővel, akinek valamilyen mentális betegsége (pl. depresszió) van? Bővebben lent.

Szerintem itt magát mindenki normálisnak gondolja.. pedig mindannyiunknak vannak heppjei, amiket lehet, hogy a környezet nehezebben tolerál, és lehetne változtatni rajta, de így jó, ahogy van, így vagyunk mi önmagunk..

Ha valakinek az a heppje, hogy a jövő kilátástalan, lezárt dolog, és a múltban él, pesszimista, annak is van egy komplementer párja, aki simán kiegészíti, és együtt jól funkcionálnak, mint pár. Én amúgy azzal nem kezdenék párkapcsolatot, akinek nincs betegségtudata. Mint ahogy előttem is írták, ha belátja, hogy fejlődni mindig lehet, és a dolgokon változtatni (szóval nem szűk fókusszal csak a rosszat látja), akkor elfogadom, hogy olyan életszakaszban van, hogy rámondjuk, depressziós. Csak akarjon kilábalni, legyen motivált. Ha el sem fogadja, hogy beteg, és hogy az állapotával magának és másnak is fájdalmat okoz, nem szeretném párnak.

Amúgy vannak olyan zavarai a személyiségnek, hogy a betegségtudat alapból nincs meg, pl. pszichopátia, borderline, skizofrénia egyes formái,de persze enyhébb depresszió és mánia alatt is lehet, hogy sokszor nincs tudatában az állapotának. Ha pl. felmerülne a gyanú, hogy az udvarlóm pszichopátiás személyiségzavarban szenved, biztos elgondolkoznék, hogy kell-e ez nekem.

Mi osszejottunk es ra fel evre lettem eleg sulyos depresszios,a parom velem maradt egyutt kuzdottunk,szerintem neki rosszabb volt mint nekem.

megkerdeztem ha tudta vlna hogy ez lessz akkor is osszejott volna velem,a valasza NEM volt,nagyon megviselte.

Senkivel nem jönnék össze, mert már van párom majdnem három éve. Viszont én pánikbeteg vagyok, mindenféle szorongásokkal. Igaz, már nem szedek gyógyszert, sokat változtam az utóbbi időkben, nem is a súlyosabb formája van nálam a pánikbetegségnek. Már inkább csak a szorongások észrevehetők nálam, bár ezek is elég kellemetlenek tudnak lenni, bár próbálok rajtuk felülemelkedni.

A párommal sokat beszéltünk erről, ő állítólag ügyesnek, talpraesettnek lát és szerinte ez neki nem teher, csak én csinálok belőle nagy ügyet.

Állítólag ennyire még nem tette boldoggá senki, mint én. Ezt bizonyítja is minden nap, feleségül vett, babát szeretne.

Ha fordított lenne a helyzet, én is biztos kitartanék mellette.

Szerintem az sem mindegy, milyen mértékű és milyen típusú problémája van az embernek. Egy megértőbb valakinek nem feltétlenül okoz gondot, ha a párja valamivel szorongósabb az átlagnál, viszont mondjuk egy súlyos, kezeletlen skizofrénia tönkreteheti a kapcsolatot, csak hogy két szélsőséges példát mondjak.