Összejönnétek-e olyan illetővel, akinek valamilyen mentális betegsége (pl. depresszió) van? Bővebben lent.
Mielőtt bárki is megijed a "mentális betegség" kifejezéstől, ne valami ön- és közveszélyes dologra gondoljatok, hanem olyasmire, amitől még nem számít "őrültnek", viszont esetleg akadályozza bizonyos dolgokban. (Ilyen lehet a depresszió, szorongásos zavarok, pánikbetegség, stb.)
Tehát, a kérdés: összejönnétek olyan emberrel, akiről tudjátok hogy ilyen gondokkal küzd? Vagy ha nem tudjátok róla, és elmondja, hogyan reagálnátok? Utóbbit nyilván nem önsajnáltatás miatt, hanem mondjuk azért, hogy megértse a másik, hogy miért nem tud esetleg elmenni valahova, miért okoznak neki gondot bizonyos helyzetek. Mennyire lennétek megértőek ilyen esetekben? Érdekelne még továbbra is az illető, vagy inkább keresnétek egy "normálisat"?





rakonak szolics
Sajnos a deoresszio nem mulik el. Mindig ott van egy bizonyos formaban.










2. ma 14:41 vagyok :)
Én dolgoztam olyan családnál, ahol a férj depressziós volt (az asszonyka meg pszichológus). Egyszerűen leszívta magával a feleséget a férj, még úgy is, hogy elvileg a szakmájából adódóan tudnia kellett volna kezelnie a dolgot, de persze tök más ha az ember családjában van ilyen. Ezért is írtam azt amit írtam.





Az a helyzet, hogy nekem is van elég lelki bajom, ami miatt utálom is magam. Ergo utálom ezt az egész lelki szerencsétlenséget, és biztosan nem jönnék össze olyannak, aki hasonló dolgokban szenved. Ha később alakulna ki, akkor az más tészta..
Ha valaki gyűlöl magában néhány dolgot, akkor azt másban sem tudja szeretni. De talán egy depressziós embernek nem is egy másik depis kellene társnak..





azt hiszem az állapot komolyságától függ. egyszer nagyon szerettem egy fiút, akinek komoly problémái voltak (borderline szindróma + egy kis skizofrénia). rettentő sokat támogattam, mindig ott voltam neki és úgy éreztem ő is viszontszeret (ma is azt hiszem, hogy akkor ő is komolyan gondolta) de valójában kiderült, hogy teljesen más ember, mint akinek hittem és egy igazi "energiavámpír". ma már óvatosabb lennék, mert nagyon megszenvedtem a vele való kapcsolatot.
27/L















Nem, isten ments.
Nem azt várom el a páromtól, hogy legyen tökéletes és sose boruljon ki (mert ez bárkivel előfordulhat), de más, ha ez egy állandósult dolog.
Egy párkapcsolat ne a másik folytonos babusgatásáról, lelki ápolásáról szóljon szerintem.
Volt egy barátom, aki eleinte életvidám volt, aztán kb. fél év múlva depressziós lett. Sokáig próbáltam segíteni rajta. Ő nem akart változtatni. 2 év után otthagytam, mivel már annyira lehúzott hangulatilag, hogy én is kezdtem depressziós lenni. Ennyit egy kapcsolat sem ér...
Ugyanez a férfi kisebbségi komplexussal küzdött, ami abban nyilvánult meg, hogy szorongott emberek között, nem mert bemenni egy ruhaüzletbe sem, mert az olyan "ciki"..Hát ez sem túl vonzó viselkedés egy felnőtt esetében.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!