Két család, nagyon különböző anyagi helyzet és felfogás?

Az egyik haverom jár egy lánnyal...A fiú családjának az anyagi helyzete normál, se nem szegények, de nem is gazdagok...a lány viszont olyan gazdagabb családból származik, nagy ház stb...

Itt nem is volt gond, azon kívül, hogy a fiú szülei szégyelték a házukat meg stb a lány előtt, mivel azoknak "kastélyuk" van..

Szerintem ez hiba!Semmit sem szabad szégyelni!Mindenkinek annyi van, amennyire telik! :)

L,20

Volt jómódú, orvos családból származó párom, de nem volt óriási a különbség, és nem is volt "elszállva", így nem éreztem.

Szerintem nem szabadna, hogy ez bármit is befolyásoljon, azt nem tudom, mennyire lenne nehéz kezelni, de mondjuk én 27 éves vagyok, ilyenkorra már a legtöbben dolgoznak, ha szegény is valaki, vagy kevésbé jómódú, egy jó állással és kitartással ki tud előle törni.

Sehogy.

Exemmel volt ilyen, az én családomnál az a felfogás, hogy a munka az első, az a kötelezettséged, pénzed is abból lesz. Talán túl tisztességesek is a szüleim, de nem panaszkodom, megkaptam mindent, amire szükség volt (persze ésszerű kereteken belül).

Náluk meg büdös volt a munka, mindenféle simlis módokon próbáltak pénzhez jutni, aminek az lett a vége, hogy mi tartottuk el az öt fős családot, ahol három tudott volna dolgozni.

Én ezt sosem értettem, és kövezzetek meg, de ilyen szituációban a saját szüleimet sem támogatnám. Ha valaki tud dolgozni (korilag, egészségügyileg képes rá), akkor ne várja el másoktól, hogy eltartsa őt és a gyerekeit.

A másik, hogy nekik az volt az első, hogy cigit és telefont vettek, ha pénzhez jutottak, aztán sírtak, hogy kenyeret sem tudnak venni, de volt otthon három doboz cigi, és mindenkinek szupermenő telefonja volt.

*És akkor mi a felállás, ha ez egyik család csak ad, a másik pedig néha elvesz?

Érthető,ha az a család aki ad, nehezen viseli?

Azért ez nem olyan bonyolult. A várázsszó: "köszönöm, nem kérem".

Nem kell elfogadni attól, aki ad. Ennyi. Onnantól fogva a TI pénzeteket arra költitek, amire akarjátok, annak adjátok, akinek akarjátok. Már f***-val verni a csalánt könnyű. Én se örülnék, ha vadidegeneket kéne pénzelnem, szóval én megértem azt, aki nálatok ad. Viszont megértelek benneteket is, mert ha egyik szülőnek nincs pénze - adni kell. (Mondjuk piára nem, de kenyérre igen.)

Mi is adunk... de nem abból, amit mástól kapunk.

ui (11,14)

Maga a különböző család nem baj, és a különböző anyagi helyzet sem baj. Ha nektek kettőtöknek a pároddal más a felfogása a pénzről, az viszont baj, mert állandó konfliktusok tárgya lesz.